2011. december 24., szombat
2011. október 31., hétfő
Szerelmem napjai... (mégis?)
Kedves barátosném aminap rákérdezett, és mi van ezzel a bloggal? Mi mást mondhatnék: ha nincs mondanivalóm, nincs mit írjak, DE szóba jött a Szerelmem napjai.... Hogy talán olvasná a folytatást...
Bevallom, gondolkodom rajta...
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy amennyiben tényleg igény lenne Gábor történetének folytatására, lehet tapsolni / bólogatni / nógatni / igenelni / nemelni / mittudoménmitcsinálni....
PS. Garanciát / ígéretet nem vállalok (a teljesítésért), és amennyiben valami nem világos, kéretik megbeszélni a háziorvossal (vagy kinek milyen orvosa van :)) )
Bevallom, gondolkodom rajta...
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy amennyiben tényleg igény lenne Gábor történetének folytatására, lehet tapsolni / bólogatni / nógatni / igenelni / nemelni / mittudoménmitcsinálni....
PS. Garanciát / ígéretet nem vállalok (a teljesítésért), és amennyiben valami nem világos, kéretik megbeszélni a háziorvossal (vagy kinek milyen orvosa van :)) )
2011. augusztus 29., hétfő
Múlt hétvégén tanultam
- Ne "keressem" az igazit - ÉN legyek az igazi!
- Ne "akarjak" szerelmes lenni - ÉN éljek szeretetben...!
[Köszönet M-nek a szemináriumért!]
2011. augusztus 22., hétfő
CSODA vagy, végtelenül értékes
SOSE FELEDD: Hogy élsz, nem a saját ötleted volt, nem a saját elhatározásodból lélegzel. Életed valaki másnak a gondolata volt, és az ő neked szánt ajándéka, hogy lélegzel.
SOSE FELEDD: Senki sem gondolkodik, érez és cselekszik úgy, amint te, és senki sem mosolyog úgy, ahogy te éppen most teszed.
SOSE FELEDD: Senki sem látja pontosan úgy az eget, mint te, és soha senki nem tudta azt, amit te tudsz.
SOSE FELEDD: A világon senki más nem rendelkezik a te arcvonásaiddal, és ilyen szemeid egyedül neked vannak.
SOSE FELEDD: Mindegy, hogy pénzzel vagy pénz nélkül, gazdag vagy, mert élhetsz!
Senki sem él úgy, ahogyan te.
Valaki akarta az életedet, nem a véletlen gyermeke vagy, nem a természet szeszélye.
Teljesen mindegy, hogy mollban énekeled életed dalát, vagy dúrban, Isten gondolata vagy, méghozzá az Ő zseniális gondolata.
TE TE VAGY!
2011. július 21., csütörtök
Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön
2011. július 23-án buli ismét :) Ezúttal Görgényüvegcsűrön.
Ha úgy gondolod, a néptánc, népzene, jókedv és ami ezzel jár, neked való, ne hagyd ki! :)
[Fotó: Elöl, középen jómagam a vajdaszentiványi Gyöngykoszorú-találkozón, 1991-ben, az akkori banda legfiatalabbjaként :)]
2011. július 20., szerda
Én meg az Isten
"Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot." (Reményik)
[Fotó: templomunk
Megj. Vele szemben (az út másik oldalán) van az a kicsi, tornácos ház, amelyikből ezt a karcot is ideróttam]
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot." (Reményik)
Nem, nem vagyok vallásos, de hívő. Hiszem, hogy mindaz, ami körülvesz, isteni. Ahogy én is. Ahogy te is.
Templomba leginkább akkor szeretek menni, amikor tudom, hogy csak én meg a Világügyelő vagyunk benne. Úgy gondolom, Ő is benne van olyankor. A fehér falak között. Vagy a padsorokban. Mindegy. Végül is csak beköszönni szoktam neki...
A vasárnapi tarka ruháktól telt helyiség nem vonz. Az sem, hogy bűnösnek titulálnak valamiért. Nem érzem magam annak. Nem azt állítom, hogy jó vagyok, pusztán csak annyit mondok, hogy számomra az istenség elfogadása (?), a hit, hogy kell lennie egy ilyennek, nem a templomba való rendszeres járásban nyilvánul meg.
Persze, ez lehet azért olykor a találkozások helye is, de jobban szeretem, amikor csak én meg Ő vagyunk odabent. (Itt jegyzem meg, hogy számomra nagyon furcsa, hogy a református templomok zárva vannak többnyire!Miért is?!) Ez minden. :)
Megj. Vele szemben (az út másik oldalán) van az a kicsi, tornácos ház, amelyikből ezt a karcot is ideróttam]
2011. július 14., csütörtök
Deutsch mit Spaß :) (noch einmal)
Nah ja, wir leben in einer Welt die sich täglich verändert...
[Photo: Brandenburger Tor, Berlin]
2011. július 5., kedd
Napos oldal
"I beg your pardon,
I never promised you a rose garden.
Along with the sunshine,
There's gotta be a little rain sometimes."(Lynn Anderson)
Csak azt akarom mondani, hogy "a nap másfelől süti a problémát, és másfelől kap árnyékot."
Sose ígértem rózsakertet, rózsaszín szappanbuborékokat, váratlan utazást, üzleti ölelést... De ígértem fanyar humort, bodzateát, kétségbeejtően huncut gyermeki rácsodálkozást egysmás dolgainkra...
Este érkezem, hajnalban távozom. A napsütötte sávon. És tudod, miért? Mert esélyem van, hogy egy röpke futózápor után a szivárvány boltíves kapuja alatt lépjem át a forgatag és a csönd csöndje közötti küszöböt.
Ott vagyok, mindig ott vagyok, hol nem is sejtenéd. Ha mégis keresnél, a másik (a napos) oldalon biztosan megtalálsz! :))
I never promised you a rose garden.
Along with the sunshine,
There's gotta be a little rain sometimes."(Lynn Anderson)
Csak azt akarom mondani, hogy "a nap másfelől süti a problémát, és másfelől kap árnyékot."
Sose ígértem rózsakertet, rózsaszín szappanbuborékokat, váratlan utazást, üzleti ölelést... De ígértem fanyar humort, bodzateát, kétségbeejtően huncut gyermeki rácsodálkozást egysmás dolgainkra...
Este érkezem, hajnalban távozom. A napsütötte sávon. És tudod, miért? Mert esélyem van, hogy egy röpke futózápor után a szivárvány boltíves kapuja alatt lépjem át a forgatag és a csönd csöndje közötti küszöböt.
Ott vagyok, mindig ott vagyok, hol nem is sejtenéd. Ha mégis keresnél, a másik (a napos) oldalon biztosan megtalálsz! :))
2011. június 29., szerda
Tánc, tánc, tánc
„Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel." (Philip Toshio Sudo)
Szívem egyik csücske a népzene, néptánc, mégha amolyan nem is igazán hozzáértőként :)) Nem tudok betelni vele. Különösen az erdélyivel.
Valamikor nyolc-, kilencévesként kezdtem. Leskelődtem az ablakon, hogy csinálják a nagyok. Aztán elcsípett az oktató, és hát ott ragadtam. A legkisebb táncos voltam. Húsz éve volt. Számomra most derült ki - húsz év után -, hogy az akkori csoportunk első helyezett le, ajándék pedig Kallós Zoli bácsi valamelyik kazettája, amit valaki más nyúlt le.
Sok idő telt el azóta. Első éves egyetemistaként - korábbi élményeimre emlékezve - elkezdtem járni egy kolozsvári néptánccsoport utánpótló csapatába. Nem sok próbát bírtam ki. Nem értettem, miért kéne profi módon táncoljak, ha tanulni mentem oda (?) Nem értettem, szabad tánckor, a haladó csoportos legény miért kommentál egyfolytában, ha már felkért táncolni (?) Nem értettem, miért tesznek be egy koreográfiába, egy olyan táncba, amiről gőzöm nincs, eszik-e vagy isszák (?) Sokmindent nem értettem, és a gyerekkori élményeim rövid idő alatt - próbáról próbára -elszálltak a zenével. Otthagytam az egészet. 2004- ig.
Igen, ebben az évben (2004) találkoztam egy emberrel, aki - azt hiszem, mai napig nem tudja -, meghatározó szerepet játszott táncos életembe. És nem csak. (Köszönöm neki, nagyon!)
Hátizsák, pár szoknya és kíváncsiság. Mindössze ennyi volt a batyum, amikor 2005-ben megjelentem a Vajdaszentiványi Tánctábor kezdő csoportjába. Ahogy Kolozsváron szétfoszlottak gyerekkori sikerélményeim emlékei, itt annál nagyobb ütembe szőttek újra be. Eszméletlenül feltöltődtem. Sikerélményem volt. Afféle Flow-élmény. Mondanom sem kell, ez a tábor az, ahova évről évre visszajárok. Nem a közelség miatt, de mert már megtöltöttem lélekkel a lépéseimet.
[Közben - persze - tanulgattam, itt-ott egy kis nyárádmentit is. Csak úgy. Mert jólesett.]
Újabb fordulópont. Tkp. ez az esztendő. Újra van tánccsoportunk idehaza. Nem az én korosztályom, de abszolút nem érdekel ez. Táncról és lélekről van szó itt. Meg kétségbeejtően sok kacagásról, fintorról, "nem tudom ezt a lépést"-ről. Szóval mindenről, ami csak egybecsíszolhat egy kis közösséget a tánc kapcsán.
Most a mezőmadarasi tánc(rend) a "sláger". Imádom! Iszonyúan szép!
Mielőtt elfelejteném... Köszönet Simon Szabolcs-nak, hogy nem unja meg lépéseinket egyengetni! És - persze - köszönet a "fiataloknak", hogy osztozhatok a csapatmunkában!
[Ízelítő legfrisebb kedvencemből :))]
Szívem egyik csücske a népzene, néptánc, mégha amolyan nem is igazán hozzáértőként :)) Nem tudok betelni vele. Különösen az erdélyivel.
Valamikor nyolc-, kilencévesként kezdtem. Leskelődtem az ablakon, hogy csinálják a nagyok. Aztán elcsípett az oktató, és hát ott ragadtam. A legkisebb táncos voltam. Húsz éve volt. Számomra most derült ki - húsz év után -, hogy az akkori csoportunk első helyezett le, ajándék pedig Kallós Zoli bácsi valamelyik kazettája, amit valaki más nyúlt le.
Sok idő telt el azóta. Első éves egyetemistaként - korábbi élményeimre emlékezve - elkezdtem járni egy kolozsvári néptánccsoport utánpótló csapatába. Nem sok próbát bírtam ki. Nem értettem, miért kéne profi módon táncoljak, ha tanulni mentem oda (?) Nem értettem, szabad tánckor, a haladó csoportos legény miért kommentál egyfolytában, ha már felkért táncolni (?) Nem értettem, miért tesznek be egy koreográfiába, egy olyan táncba, amiről gőzöm nincs, eszik-e vagy isszák (?) Sokmindent nem értettem, és a gyerekkori élményeim rövid idő alatt - próbáról próbára -elszálltak a zenével. Otthagytam az egészet. 2004- ig.
Igen, ebben az évben (2004) találkoztam egy emberrel, aki - azt hiszem, mai napig nem tudja -, meghatározó szerepet játszott táncos életembe. És nem csak. (Köszönöm neki, nagyon!)
Hátizsák, pár szoknya és kíváncsiság. Mindössze ennyi volt a batyum, amikor 2005-ben megjelentem a Vajdaszentiványi Tánctábor kezdő csoportjába. Ahogy Kolozsváron szétfoszlottak gyerekkori sikerélményeim emlékei, itt annál nagyobb ütembe szőttek újra be. Eszméletlenül feltöltődtem. Sikerélményem volt. Afféle Flow-élmény. Mondanom sem kell, ez a tábor az, ahova évről évre visszajárok. Nem a közelség miatt, de mert már megtöltöttem lélekkel a lépéseimet.
[Közben - persze - tanulgattam, itt-ott egy kis nyárádmentit is. Csak úgy. Mert jólesett.]
Újabb fordulópont. Tkp. ez az esztendő. Újra van tánccsoportunk idehaza. Nem az én korosztályom, de abszolút nem érdekel ez. Táncról és lélekről van szó itt. Meg kétségbeejtően sok kacagásról, fintorról, "nem tudom ezt a lépést"-ről. Szóval mindenről, ami csak egybecsíszolhat egy kis közösséget a tánc kapcsán.
Most a mezőmadarasi tánc(rend) a "sláger". Imádom! Iszonyúan szép!
Mielőtt elfelejteném... Köszönet Simon Szabolcs-nak, hogy nem unja meg lépéseinket egyengetni! És - persze - köszönet a "fiataloknak", hogy osztozhatok a csapatmunkában!
[Ízelítő legfrisebb kedvencemből :))]
2011. június 19., vasárnap
Szerelmem (az egyik :D)
"Ha úgy érzed, itt a helyed, ne hagyd magad lebeszélni senkinek! Ha viszont úgy érzed, nincs itt a helyed, az Úristenre kérlek, ne hagyd magad rábeszélni!" (V.B.)
2011. június 4., szombat
Válassz magadnak csillagot
Válasszál csillagot magadnak,
Nagytollú szárnyat a madaraknak,
Zöldülő szívednek virágokat,
Titok védelmére kegyes hazugságot.
Válassz magadnak saját életet,
Saját utat, melyen azt megteszed.
Válassz magadnak Istent,
Ki általad teremt meg mindent.
Válaszd ki magadnak magadat,
Válassz hozzá illő szavakat,
Válassz hozzá nemes testet,
Mely általad cipeli a terhet.
Válassz magadnak mosolyt, jókorát,
Használd sűrűn, ne nézd a test korát.
Nagytollú szárnyat a madaraknak,
Zöldülő szívednek virágokat,
Titok védelmére kegyes hazugságot.
Válassz magadnak saját életet,
Saját utat, melyen azt megteszed.
Válassz magadnak Istent,
Ki általad teremt meg mindent.
Válaszd ki magadnak magadat,
Válassz hozzá illő szavakat,
Válassz hozzá nemes testet,
Mely általad cipeli a terhet.
Válassz magadnak mosolyt, jókorát,
Használd sűrűn, ne nézd a test korát.
Válassz magadnak válaszokat…
És ne engedd el immáron sose,
És ne engedd el immáron sose,
Mindenki vigyáz rád és egyben senkire.
2011. június 2., csütörtök
2011. május 29., vasárnap
Udvarhellyel még nem végeztem :)
bennünk is öregednek –
újulnak a falak
halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont
dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák
isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még
ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont" (Kányádi Sándor - Öreg iskola ünnepére, 1981)
[Fotó: a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, pontosan tíz éve ballagtam - itt. Udvarhellyel még nem végeztem :); "... még csak most kezdődik minden" (Mészöly)]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)