Tánc, tánc, tánc

„Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel." (Philip Toshio Sudo) 

Szívem egyik csücske a népzene, néptánc,  mégha amolyan nem is igazán hozzáértőként :)) Nem tudok betelni vele. Különösen az erdélyivel. 


Valamikor nyolc-, kilencévesként kezdtem. Leskelődtem az ablakon, hogy csinálják a nagyok. Aztán elcsípett az oktató, és hát ott ragadtam. A legkisebb táncos voltam. Húsz éve volt. Számomra most derült ki - húsz év után -, hogy az akkori csoportunk első helyezett le, ajándék pedig Kallós Zoli bácsi valamelyik kazettája, amit valaki más nyúlt le. 
Sok idő telt el azóta. Első éves egyetemistaként - korábbi élményeimre emlékezve - elkezdtem járni egy kolozsvári néptánccsoport utánpótló csapatába. Nem sok próbát bírtam ki. Nem értettem, miért kéne profi módon táncoljak, ha tanulni mentem oda (?) Nem értettem, szabad tánckor, a haladó csoportos legény miért kommentál egyfolytában, ha már felkért táncolni (?) Nem értettem, miért tesznek be egy koreográfiába, egy olyan táncba, amiről gőzöm nincs, eszik-e vagy isszák (?) Sokmindent nem értettem, és a gyerekkori élményeim rövid idő alatt - próbáról próbára -elszálltak a zenével. Otthagytam az egészet. 2004- ig.


Igen, ebben az évben (2004) találkoztam egy emberrel, aki - azt hiszem, mai napig nem tudja -, meghatározó szerepet játszott táncos életembe. És nem csak. (Köszönöm neki, nagyon!)
Hátizsák, pár szoknya és kíváncsiság. Mindössze ennyi volt a batyum, amikor 2005-ben megjelentem a Vajdaszentiványi Tánctábor kezdő csoportjába. Ahogy Kolozsváron szétfoszlottak gyerekkori sikerélményeim emlékei, itt annál nagyobb ütembe szőttek újra be. Eszméletlenül feltöltődtem. Sikerélményem volt. Afféle Flow-élmény. Mondanom sem kell, ez a tábor az, ahova évről évre visszajárok. Nem a közelség miatt, de mert már megtöltöttem lélekkel a lépéseimet. 
[Közben - persze - tanulgattam, itt-ott egy kis nyárádmentit is. Csak úgy. Mert jólesett.]

Újabb fordulópont. Tkp. ez az esztendő. Újra van tánccsoportunk idehaza. Nem az én korosztályom, de abszolút nem érdekel ez. Táncról és lélekről van szó itt. Meg kétségbeejtően sok kacagásról, fintorról, "nem tudom ezt a lépést"-ről. Szóval mindenről, ami csak egybecsíszolhat egy kis közösséget a tánc kapcsán. 
Most a mezőmadarasi tánc(rend) a "sláger". Imádom! Iszonyúan szép!


Mielőtt elfelejteném... Köszönet Simon Szabolcs-nak, hogy nem unja meg lépéseinket egyengetni! És - persze - köszönet a "fiataloknak", hogy osztozhatok a csapatmunkában!


[Ízelítő legfrisebb kedvencemből :))]

Szerelmem (az egyik :D)

 

"Ha úgy érzed, itt a helyed, ne hagyd magad lebeszélni senkinek! Ha viszont úgy érzed, nincs itt a helyed, az Úristenre kérlek, ne hagyd magad rábeszélni!" (V.B.)

[P.S. Ízelítő a muzsikából :)]

Válassz magadnak csillagot

 

Válasszál csillagot magadnak,
Nagytollú szárnyat a madaraknak,
Zöldülő szívednek virágokat,
Titok védelmére kegyes hazugságot.
Válassz magadnak saját életet,
Saját utat, melyen azt megteszed.
Válassz magadnak Istent,
Ki általad teremt meg mindent.
Válaszd ki magadnak magadat,
Válassz hozzá illő szavakat,
Válassz hozzá nemes testet,
Mely általad cipeli a terhet.
Válassz magadnak mosolyt, jókorát,
Használd sűrűn, ne nézd a test korát.

Válassz magadnak válaszokat…
És ne engedd el immáron sose,

Mindenki vigyáz rád és egyben senkire.

                                                          (Gecsey Kunfalvy Ákos)

Stop-motion :)

(Avagy mindennapi harmónia :D:D)