És elkezdtem :)                                         

Szanaszét

Tüneményes egy ember tudok lenni, nem mondom. Toll és papírok között, ecsetek és festékek között...No meg még mindig lapok...Elmosódott határ(sávok) között. Színek világa és szavak egymásrautaltsága között. Szanaszét vagyok. Kívül.

A rend csak bennem van, sehol másutt.
Két nappal ezelőtt még tele voltam, körül voltam olyan dolgokkal, emberekkel, akikhez semmi közöm tkp., de mint egy hülye fanatikus, "valamire még jó lesz (nek)". Nyitott-zárt világomban azonban nem lesz(nek) jó semmire. Nem nehéz elérni engem, ha van bátorság, mersz azt a fajta szabadságot, vagy ha jobban tetszik, azt a fajta világot közelebbről is megnézni, ami én lennék. A számlák vannak, mosogatni, mosni kell, igen, ez is egyfajta valóság, de van, valami, ami túlmutat ezen, azt hiszem. Nem az emberek alkotta szabályokról beszélek, nem arról, ami a megélhetést jelentené (irodában eltöltött hosszú órák sokasága, hivatalos ügyek elintézése, miegymás), de arról, hogy ezek mögött van más is. Elsősorban mi, én, te, ő..És közöttünk kapcsolat, ha akarom, ha nem. Kinek a pap, kinek a papné...
A lényeg, hogy az összevisszaság mögött tökéletes rend van, harmónia, és ezt nem ember alkotta. Cseppet se mesterséges. Ha jó a szemed, egyáltalán, ha van szemed, akkor láthatod, hogy a színek mindig tökéletesen illeszkednek egymáshoz.

Nézz magadba, a világ ott kezdődik!

Az Istennel sakkozás kockázata

"A túlságosan megfeszített íj, könnyen elpattan. A túlságosan élesre fent kés, hamar kicsorbul.

Megszülni, de nem birtokolni, megalkotni, de nem hasznosítani, vezetni, de nem uralkodni.

Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet - azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd meg senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni. 

Légy kevésbeszédű. A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. A zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy kevésbeszédű.

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.

Harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.

Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz."

(Popper Péter, A széthasadt kárpit c. könyvének fülszövege...)

Hátizsák

Felemás érzések, felemás hétvége. Márcsak az idő miatt is. Fúj, szél, eső, de Nap is, ami több mint jó, ha belegondolok. De hazudnék, ha az esőről nem ugyanezt mondanám olykor, több mint jó.
Volt időm, megvarrtam egy elszakadt hátizsákomat. Nem nagy, de éppen elég ahhoz, hogy a fölösleges gondolatokat, vitákat, miegymás bele tudjam gyömöszölni. Ja, és a tegnapi újságot, merthogy engem csak az érdekel, mi van a mai újságban. Nincs időm a tegnapit olvasni, mert akkor minden mát tegnappá varázsolnék, az pedig úgyis meglesz. Szóval csak az számít, ami ma van. A nő, aki bennem van, aki én lennék egyre inkább kezd teret hódítani magának. Világot, amiben a jó hírek (no, meg a kevésbé jók is persze) tiszta ingyen vannak.
Kicsit át fognak alakulni dolgok, mert belül ez történik...Amikor nem egyedül van az ember, picit megváltozik...
Jól van ez így. A hátizsákot minden nap megpakolom (szinte), és korán reggel ki is űrítem, hogy semmi fölös ne maradjon. Ami pedig nincs, nem hiányzik, nem igaz?
Ami van, az van. Esőáztatta fű, bárányfelhők, nyíló kaktuszom, kávé és Napfelkelte és Naplemente és ...minden, amit nem szabad a hátizsákomba bepakolnom. Nem tudom, hogy más észreveszi-e ezeket a drágaságokat, de azt hiszem, nem is fontos ez.
A mai újság ez lenne.

Megosztom veled

Ez lett a címe az új oldalamnak, a többit pedig itt: http://megosztomveled.blogspot.com
Ha jónak találod az ötletet, oszd meg te is velem, mit olvasol...
Szeretettel várlak!

Dedikáció minden napra - 4

Rékának...

EZ NEM A SZEMLÉLŐDÉSEK KORA. Mi nem nézegetjük A fűszálak növését, A hangyák hurcolkodását, A falevelek érhálózatát, A csigaházak tekervényeit. Nem gyönyörködünk A tavasz burjánzásában És az ősz koloritjában. Nem leskelődünk A természet Öltözése- és Vetkezésekor. A természetet Belakjuk és Megemésztjük. A természetet Üzemeltetjük. A természetet Állami tulajdonba vesszük. Mi nem érünk rá BELEFELEDKEZNI. Mi kozmikus sebességgel születtünk, De hajtóműveink kapacitása Behatárolt. Aki leáll � kimarad, Aki időben jön � jelen van. Az idő nekünk dolgozik, És mi az időnek. Ő a mi munkaadónk. NEKÜNK IDÜLT IDŐZAVARUNK VAN. Mi nem tudunk Elidőzni. Bennünket Rákapcsoltak a pályára, Mi száguldunk, Mert a világ Elhúz elöttünk.  A részletek Ágai Ágnes Nemzedék-éből vannak. Forrás: http://www.agaiagnes.hu/eltereltido7.php#vers

Dedikáció minden napra - 3

Rékának...


DE HÁT ez az egyetlen
Világos, értelmes beszéd.
A szavakat bemocskolták.
A vegyszerek szétmarták őket.
A szavak
NEM KOMMUNIKÁCIÓ-KÉPESEK.


KÉPMUTATÁSOK.
Neked képet mutatnak.
Fényképet,
Életképet,
Torzképet,
Látképet,
Példaképet,
Ábrándképet.
És a te képeid?
A te képlékeny képeid
És elképesztő
Képtelenségeid?
Vagy a minden
Képzeletet felülmúló
Képességeid?
Mire vagy képes?
Milyen képet festesz,
Ha a tükörbe nézel?
Ha mások szemébe nézel?
Ha mások néznek
A te szemedbe?
Milyen képet vágsz?
Elképedsz? 
Jelképet hordasz?
E jelben győzni fogsz?
Mit képvisel
A te jelképed?
Nincsenek
Funkcionális
Képzavaraid?
Mit képzelsz
Magadról
És a világról?

Dedikáció minden napra - 2

Rékának...

Csak KÉRdések vannak                                    
Válaszok helyett.
Kérdéseink
Nekünk is vannak:
Mi végre
Élünk a Földön?
Ki vesz meg egy
Elhasznált földgolyót?
Ki lopja vissza
a tüzet?
Hová jut,
Aki honnanból indul?

AZT HISZIK, NEM TUDSZ SEMMIT: Lógatod a lábad, Köpsz az egészre, Ledöntöd a csajt, Piálsz, Narkózol. ”Felelsz a társadalom kihívásaira.” AZ OLÓGUSOK OLOGIZÁLNAK. Te vagy az eleven tünet, Sőt tünetcsoport. Te vagy az igazolt lelet. A KOR PRO (ÉS KONTRA) DUKTUMA: Te vagy az a nemzedék, Amely elől Lelegelték a babért, És újat Még nem fontak köré. Te vagy A századvég elfáradása, Az átértékelések nemzedéke. A későn nemzett Nemzedék, A műszakváltásban nemzett Nemzedék.

MI MESSIÁSRA VÁRUNK, aki kopott farmerünkbe bújik, megváltja nekünk a világot, és KERESZTülviszi, hogy ne vigyék KERESZTre. Lehet, hogy itt jár már közöttünk, de a Megváltók haláluk után születnek. Ki figyeli addig a jászolt, és ki fon glóriát Máriának? Minden kisdedet életre szülnek, halálszaga van a halálnak, létezni jöttünk a világra, és létezhető világot kérünk. Az új századot fiaink nyitják majd, persze ha megnyílik határidőre, és ha fiaink nem félnek megszületni.

Dedikáció minden napra

Rékának, aki már tudja, hogy az igazán nagy dolgok feltűnés nélküliek...és akinek köszönettel tartozom!

SZERETED A REGGELT?
AMIKOR FELTÉPŐDIK AZ ÉJSZAKA,
ELMASZATOLÓDNAK AZ ÁLMOK,
S A LÉCEKEN ÁT
BEMÁSZIK A FÉNY,
BESZIVÁROGNAK A HANGOK?
FELHÚZZÁK A SOROMPÓT,
ÉS KIGÖRDÜL A NAPPAL.
JÓ REGGELT!
VIDÁMAN ÉBREDSZ?
ÖNMAGADRA?
VAGY POKOLGÉP RIASZT
A PÁRNA ALÓL?
GYŰRÖTT AZ ÁGYAD?
VISSZARAGADNÁL
A PAPLAN GUBANCÁBA?
ÁLOMÍZŰ A SZÁD?
LÓGATOD A LÁBAD?
ÉS NÉZED A FÉL PAPUCS
HORPADT ORRÁT
A SZOBA TÚLSÓ
SARKA FELŐL?
AZ IDŐ BELESIMUL A TÉRBE.
AZ ÖNTUDAT ELEMLÁMPÁJA
KIGYULLAD.
FELTÖRIK A TOJÁSHÉJ.
KIPOTTYAN BELŐLE A REGGEL.
HELLÓ! JÓ REGGELT! SZIA!
VAN KINEK KÖSZÖNNÖD?
VISSZAKÖSZÖNNEK?
HIDEG VÍZBEN MOSAKSZOL?
RÁD FRÖCCSEN
A JÓZANSÁG?
A MUSZÁJ?
A NAHÁT KEZDJÜK! � ELSZÁNTSÁGA?
A TUBUSOK ÉS TÉGELYEK FÖLÖTT
BELENÉZEL A TÜKÖRBE?
GYŰRÖTT, DUZZADT ARCODAT
ÁTALAKÍTOD?
FELVESZED AZNAPI ÖNMAGADAT?
MEGCSAPNAK AZ ILLATOK,
A VEGYSZEREK ÉS TEXTÍLIÁK,
KIMOSOTT ÉS KIMOSATLAN
RUHÁK SZAGA?
FOGKEFÉK ŐRT ÁLLÓ SORA
A FOGMOSÓ POHÁRBAN?
ANYÁD ZÖLDBEN,
APÁD PIROSBAN, 

TE SÁRGÁBAN?
A CSALÁD FELSORAKOZOTT
A POLCOKON?
GURGULÁZOL? KÖPSZ?
SZAVAKAT MORMOLSZ
A FOGMOSÓ POHÁRBA?
MAGAD VAGY A FÜRDŐSZOBA
PÁRÁS INKUBÁTORÁBAN?

SZERETED A MAGÁNYT?
Vagy félsz tőle?
Hogyan viseled el ÖNMAGADAT,
Amikor KÖZÖS ZÁRKÁBAN vagytok?
A NYÜZSGÉST választod?
Az utca forgalmát?
A sokaság sürítettségét?
A molekulák egymáshoz támaszkodó
BIZTONSÁGÁT?
A nyáj melegét?
A közös kigőzölgést?
Két hát szorítása közt
AZ ELVEGYÜLÉS ARCÁTLANSÁGÁT?
Az egy irányba mozdulás
Garanciáját?

MITŐL FÉLSZ?
Még nem döfték beléd
A kést,
Nem omlott rád a gerenda,
Nem hasadt szét
Alattad a föld.
ÉS MÉGIS MINDEN MEGTÖRTÉNT.
Már csaknem
Huszonegy század
Szennyétől öklendsz.
Már pontosan tudod,
Mi a halál.
Pedig senki se bántott.
Beékelődsz a támfalak közé.
Miért rejtőzöl?
KI ÜLDÖZÖTT? 

Belső szótár

"Ha magunkba nézünk

Amit odabenn magunkról találunk, azt úgyis tudja mindenki, aki ránk néz. Ha nem is képes megfogalmazni, amit lát, azért rá van írva az arcunkra, hogy kik vagyunk. Bensőnk a külsőnkben megfogalmazódik. Nem a szépségünkben vagy a rútságunkban, hanem az összbenyomásban, amit keltünk. Aki képes befelé nézni és ott megpillantani magát, olvashat a másik ember fizimiskájából is, mint valami könyvből. Bensőnk titkosírása az arcunk. És tükör: visszatükröz bennünket. Rossz a rosszhoz, jó a jóhoz vonzódik.
      Aki tehát mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Gyávaságból teszi ezt: nem tudja elfogadni, akit magában megpillantott, aki ő maga. Másokra vetített öngyűlölete örvényében kapálódzva szabadulna benső tartalmaitól a magára nem kíváncsi ember. Másokban utálja, amit magában megismerni fél. Ha maga előtt el merte volna ismerni, hogy mi van benne - mindjárt nem az volna benne. Magunkat lehetetlen eltitkolni, legalábbis magunk elől.
      Magunk vagyunk az egyetlen titok, amit ismerünk, anélkül hogy tudnánk.
      Ha nem szeretsz magadba nézni, úgy magad elől menekülsz. De hát reménytelen. Bensőnkben magunkról az igazságot találjuk. Ami ebben az igazságban nehéz, az a feléje való közeledés során érzett félelem. Ekkor szorongás támad bennünk. Aki nem titkolja magát - nem szorong."
(Kornis Mihály)

    

Gazdagnak születtem...

"Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért."
Én annak születtem. Szeretek szívem minden porcikájával.Csak úgy. Semmi extra, semmi komplikáció. Csak úgy, mert isteni!

Ha gazdag szeretnél lenni, húzd fel a rólót, nyisd ki az ablakot, és nézz körül! Végtelen erők egyensúlya. Eszméletlen harmónia. Csak azt mondom, áramlás csak szívből jön.

Ha gazdag szeretnél lenni, ajándékozz naponta! Virágot, mosolyt, karonfogást, mit számít, csak oszd meg magad, és légy hálás, hogy megteheted.

Ha gazdag szeretnél lenni, szeress! Egyébként legyengülsz, és nincs jobb antibiotikum.

És újra azt mondom, ha gazdag szeretnél lenni, ne titkold el magad! Benned is megvan, ami másokban, csak mutasd meg. Merd felvállalni, különben szegénység kopogtat majd ajtódon.

Gazdagnak születtem, minden napom, minden pillanatom a végtelen szeretet ajándéka!

Szeretem a fényt, a meleget. A Nap pedig engem, mert állandóan mosolyog rám.

És, igen, játszani szeretek. Csak úgy (ezt is)...mert jó nekem.És nézni őszinte szemekkel. Magamba és mást...Naná, meglátni!

Gazdag vagyok, mert csupa olyan dolgokból szővőm az életem, amik másnak fel se tűnnek. Szeretet, hála, játszás, fény? Hiszen ezek természetesek, nemdebár?
Való igaz, de egyet mondhatok: áruk nincs!

Légy merész, és ajándékozd meg magad egy kis gazdagsággal! Isten csak ezt akarja!
Huhh, szinte elfelejtettem:légy bolond!Csak az számít, amit igaznak hiszel. Nem más.Csak te.

Come What May

Édes teher

Ahogy elkezdődött, úgy lett vége. Semmi varázs, vagy külön megalkuvás. A lány, amikor felért a tetőre, folyt róla a víz. Legszívesebben meztelenre vetkőzött volna, de még csak március eleje volt. Kipirosodott belső melegétől, rettenetesen fáradtnak érezte magát, és csak az ágyra vagy egy székre tudott gondolni, hogy mielőbb megpihenhessen. Útközben betért egy régi barátjához, egy pohár hideg tej, csipcsup dolgokról beszélgetés, de pihenni, pihenni minél többet. Honnan ez a fáradság? Honnan ez a nyugtalanság? Mikor megfordult a kapuból integető kedves arc felé, éles fájdalom nyilalt az alsó részébe, és valami forróság öntötte el. Az utolsó ötven méter, ami elválasztotta ágyától, kálváriának tűnt. Nem értette, még nem tudta, hogy várandós volt, és mindaz, ami vele történik, rémálom. A út vége egyre messzebb tetszett, amint leperegtek előtte az elmúlt hetek eseményei, ingatag kedélyállapota, a hajnali rosszullétek. „Erősnek kell lennem, nem szabad sírni! Nem most! Még csak pár lépés, s aztán...” Az ajtóban, már valósággal csípte torkát a visszafojtott sírás, meg-megrázkodó válla nem állta már a próbát. Zokogva rogyott le, és csak perelt az istennel. Elvetélt. Úgy hordozta édes terhét, mint minden anya, ki tudja, hogy a benne levő kis lény csak az ővé, és szereti, mint soha senkit anakelőtte. Ezt ahogy megértette, de csak akkor, mikor, már a vérzés alábbhagyott, iszonyú szomorúság vett erőt rajta. Feketébe öltözni, vagy inkább fehérbe. Gyászolni szeretett volna, de dobozolni kellett az effajta gondolatokat. Úgy őrizni a titkot, mintha élet-halál kérdése lenne...

Ha kell egy tánc...(Hand in hand)