A mondat folytatása

"Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak, mint bőrünk és idegeink. De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink, mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem, amit valaki más kérdezett tőled.


Nincs mit tennem, Téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünkben, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinkből. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben, és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde meddig lesz hangosabb az iszonyatnál? Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bújkál: sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra, elég egy hír a rádióban, s a képzelet már robbantja félelmesen fehér fegyvereit. Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj s a föld minden halála háborúja.


Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed, hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. Nem hiszed, hogy a robbanás a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható. Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal a múltban és az idegekben és a jövőben. És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben, mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom, hogy életem sem lesz elég érv és halálom se, csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen.


Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted, a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen, a pusztulás gondolata ellen, minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen, félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben...


Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon...."
(Hervay Gizella)

Az Istennel sakkozás kockázata

"A túlságosan megfeszített íj, könnyen elpattan. A túlságosan élesre fent kés, hamar kicsorbul.

Megszülni, de nem birtokolni, megalkotni, de nem hasznosítani, vezetni, de nem uralkodni.

Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet - azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd meg senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni. 

Légy kevésbeszédű. A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. A zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy kevésbeszédű.

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.

Harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.

Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz."

(Popper Péter, A széthasadt kárpit c. könyvének fülszövege...)

Megosztom veled

Ez lett a címe az új oldalamnak, a többit pedig itt: http://megosztomveled.blogspot.com
Ha jónak találod az ötletet, oszd meg te is velem, mit olvasol...
Szeretettel várlak!

Dedikáció minden napra - 4

Rékának...

EZ NEM A SZEMLÉLŐDÉSEK KORA. Mi nem nézegetjük A fűszálak növését, A hangyák hurcolkodását, A falevelek érhálózatát, A csigaházak tekervényeit. Nem gyönyörködünk A tavasz burjánzásában És az ősz koloritjában. Nem leskelődünk A természet Öltözése- és Vetkezésekor. A természetet Belakjuk és Megemésztjük. A természetet Üzemeltetjük. A természetet Állami tulajdonba vesszük. Mi nem érünk rá BELEFELEDKEZNI. Mi kozmikus sebességgel születtünk, De hajtóműveink kapacitása Behatárolt. Aki leáll � kimarad, Aki időben jön � jelen van. Az idő nekünk dolgozik, És mi az időnek. Ő a mi munkaadónk. NEKÜNK IDÜLT IDŐZAVARUNK VAN. Mi nem tudunk Elidőzni. Bennünket Rákapcsoltak a pályára, Mi száguldunk, Mert a világ Elhúz elöttünk.  A részletek Ágai Ágnes Nemzedék-éből vannak. Forrás: http://www.agaiagnes.hu/eltereltido7.php#vers

Dedikáció minden napra - 3

Rékának...


DE HÁT ez az egyetlen
Világos, értelmes beszéd.
A szavakat bemocskolták.
A vegyszerek szétmarták őket.
A szavak
NEM KOMMUNIKÁCIÓ-KÉPESEK.


KÉPMUTATÁSOK.
Neked képet mutatnak.
Fényképet,
Életképet,
Torzképet,
Látképet,
Példaképet,
Ábrándképet.
És a te képeid?
A te képlékeny képeid
És elképesztő
Képtelenségeid?
Vagy a minden
Képzeletet felülmúló
Képességeid?
Mire vagy képes?
Milyen képet festesz,
Ha a tükörbe nézel?
Ha mások szemébe nézel?
Ha mások néznek
A te szemedbe?
Milyen képet vágsz?
Elképedsz? 
Jelképet hordasz?
E jelben győzni fogsz?
Mit képvisel
A te jelképed?
Nincsenek
Funkcionális
Képzavaraid?
Mit képzelsz
Magadról
És a világról?

Dedikáció minden napra - 2

Rékának...

Csak KÉRdések vannak                                    
Válaszok helyett.
Kérdéseink
Nekünk is vannak:
Mi végre
Élünk a Földön?
Ki vesz meg egy
Elhasznált földgolyót?
Ki lopja vissza
a tüzet?
Hová jut,
Aki honnanból indul?

AZT HISZIK, NEM TUDSZ SEMMIT: Lógatod a lábad, Köpsz az egészre, Ledöntöd a csajt, Piálsz, Narkózol. ”Felelsz a társadalom kihívásaira.” AZ OLÓGUSOK OLOGIZÁLNAK. Te vagy az eleven tünet, Sőt tünetcsoport. Te vagy az igazolt lelet. A KOR PRO (ÉS KONTRA) DUKTUMA: Te vagy az a nemzedék, Amely elől Lelegelték a babért, És újat Még nem fontak köré. Te vagy A századvég elfáradása, Az átértékelések nemzedéke. A későn nemzett Nemzedék, A műszakváltásban nemzett Nemzedék.

MI MESSIÁSRA VÁRUNK, aki kopott farmerünkbe bújik, megváltja nekünk a világot, és KERESZTülviszi, hogy ne vigyék KERESZTre. Lehet, hogy itt jár már közöttünk, de a Megváltók haláluk után születnek. Ki figyeli addig a jászolt, és ki fon glóriát Máriának? Minden kisdedet életre szülnek, halálszaga van a halálnak, létezni jöttünk a világra, és létezhető világot kérünk. Az új századot fiaink nyitják majd, persze ha megnyílik határidőre, és ha fiaink nem félnek megszületni.

Dedikáció minden napra

Rékának, aki már tudja, hogy az igazán nagy dolgok feltűnés nélküliek...és akinek köszönettel tartozom!

SZERETED A REGGELT?
AMIKOR FELTÉPŐDIK AZ ÉJSZAKA,
ELMASZATOLÓDNAK AZ ÁLMOK,
S A LÉCEKEN ÁT
BEMÁSZIK A FÉNY,
BESZIVÁROGNAK A HANGOK?
FELHÚZZÁK A SOROMPÓT,
ÉS KIGÖRDÜL A NAPPAL.
JÓ REGGELT!
VIDÁMAN ÉBREDSZ?
ÖNMAGADRA?
VAGY POKOLGÉP RIASZT
A PÁRNA ALÓL?
GYŰRÖTT AZ ÁGYAD?
VISSZARAGADNÁL
A PAPLAN GUBANCÁBA?
ÁLOMÍZŰ A SZÁD?
LÓGATOD A LÁBAD?
ÉS NÉZED A FÉL PAPUCS
HORPADT ORRÁT
A SZOBA TÚLSÓ
SARKA FELŐL?
AZ IDŐ BELESIMUL A TÉRBE.
AZ ÖNTUDAT ELEMLÁMPÁJA
KIGYULLAD.
FELTÖRIK A TOJÁSHÉJ.
KIPOTTYAN BELŐLE A REGGEL.
HELLÓ! JÓ REGGELT! SZIA!
VAN KINEK KÖSZÖNNÖD?
VISSZAKÖSZÖNNEK?
HIDEG VÍZBEN MOSAKSZOL?
RÁD FRÖCCSEN
A JÓZANSÁG?
A MUSZÁJ?
A NAHÁT KEZDJÜK! � ELSZÁNTSÁGA?
A TUBUSOK ÉS TÉGELYEK FÖLÖTT
BELENÉZEL A TÜKÖRBE?
GYŰRÖTT, DUZZADT ARCODAT
ÁTALAKÍTOD?
FELVESZED AZNAPI ÖNMAGADAT?
MEGCSAPNAK AZ ILLATOK,
A VEGYSZEREK ÉS TEXTÍLIÁK,
KIMOSOTT ÉS KIMOSATLAN
RUHÁK SZAGA?
FOGKEFÉK ŐRT ÁLLÓ SORA
A FOGMOSÓ POHÁRBAN?
ANYÁD ZÖLDBEN,
APÁD PIROSBAN, 

TE SÁRGÁBAN?
A CSALÁD FELSORAKOZOTT
A POLCOKON?
GURGULÁZOL? KÖPSZ?
SZAVAKAT MORMOLSZ
A FOGMOSÓ POHÁRBA?
MAGAD VAGY A FÜRDŐSZOBA
PÁRÁS INKUBÁTORÁBAN?

SZERETED A MAGÁNYT?
Vagy félsz tőle?
Hogyan viseled el ÖNMAGADAT,
Amikor KÖZÖS ZÁRKÁBAN vagytok?
A NYÜZSGÉST választod?
Az utca forgalmát?
A sokaság sürítettségét?
A molekulák egymáshoz támaszkodó
BIZTONSÁGÁT?
A nyáj melegét?
A közös kigőzölgést?
Két hát szorítása közt
AZ ELVEGYÜLÉS ARCÁTLANSÁGÁT?
Az egy irányba mozdulás
Garanciáját?

MITŐL FÉLSZ?
Még nem döfték beléd
A kést,
Nem omlott rád a gerenda,
Nem hasadt szét
Alattad a föld.
ÉS MÉGIS MINDEN MEGTÖRTÉNT.
Már csaknem
Huszonegy század
Szennyétől öklendsz.
Már pontosan tudod,
Mi a halál.
Pedig senki se bántott.
Beékelődsz a támfalak közé.
Miért rejtőzöl?
KI ÜLDÖZÖTT? 

Belső szótár

"Ha magunkba nézünk

Amit odabenn magunkról találunk, azt úgyis tudja mindenki, aki ránk néz. Ha nem is képes megfogalmazni, amit lát, azért rá van írva az arcunkra, hogy kik vagyunk. Bensőnk a külsőnkben megfogalmazódik. Nem a szépségünkben vagy a rútságunkban, hanem az összbenyomásban, amit keltünk. Aki képes befelé nézni és ott megpillantani magát, olvashat a másik ember fizimiskájából is, mint valami könyvből. Bensőnk titkosírása az arcunk. És tükör: visszatükröz bennünket. Rossz a rosszhoz, jó a jóhoz vonzódik.
      Aki tehát mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Gyávaságból teszi ezt: nem tudja elfogadni, akit magában megpillantott, aki ő maga. Másokra vetített öngyűlölete örvényében kapálódzva szabadulna benső tartalmaitól a magára nem kíváncsi ember. Másokban utálja, amit magában megismerni fél. Ha maga előtt el merte volna ismerni, hogy mi van benne - mindjárt nem az volna benne. Magunkat lehetetlen eltitkolni, legalábbis magunk elől.
      Magunk vagyunk az egyetlen titok, amit ismerünk, anélkül hogy tudnánk.
      Ha nem szeretsz magadba nézni, úgy magad elől menekülsz. De hát reménytelen. Bensőnkben magunkról az igazságot találjuk. Ami ebben az igazságban nehéz, az a feléje való közeledés során érzett félelem. Ekkor szorongás támad bennünk. Aki nem titkolja magát - nem szorong."
(Kornis Mihály)