Aki ismerni vél (nem túl közelről), mind azt mondaná neked, ha megkérdeznéd tőle, hogy egy szájhős vagyok. Jár a szám megállás nélkül. Hol komolyan, hol meg kevésbé komolyan. De ha egy egész közeli(met) kérdeznéd meg, kiderül, hogy messzemenően híres vagyok a hallgatásommal. Nem beszélek. Különösen az érzelmeimről nem. Épp az imént mondta valaki "Nem szabad ilyen magányosnak lenni!". Na puff. Igen, világéletemben az voltam, ha jobban belegondolok. Már-már azt hinnéd egész közel vagy hozzám, és megérinthetsz, aztán egyszercsak huss, mégse lehet. Azazhogy lehet, de csak három lépés távolságból. Ennél közelebbről nem igazán.
[Egy ideig elköszönök. Szelíd tavaszt mindenkinek!]
2011. március 24., csütörtök
2011. március 16., szerda
Megfőztem :)
Nahát, nahát! Nem is olyan régen írtam le magamról, hogy titokban a kulináris élvezetkre szoktam voksolni. (Ha őszinte vagyok, akkor több voksom megy erre, mint bármelyik párttagra...)
Még soha nem írtam főzőcskézésről, és ne is bízza el senki magát :)! Nem lesz nekem olyan, hogy gasztroblog! Rettenetesen unnám leírni a recepteket. :)
Na, szóval, már két hete újra aktív főszakács szerep(em)ben tisztelgek a konyhában. Tény, hogy élvezem is, csak éppen nem mindig futja az időből. Na meg, ha van, aki megcsinálja, mennyivel kényelmesebb, nem igaz? :)
A múlt héten olyan levesre bukkantam, amit utoljára gyerekkoromban ettem, nagymama főztjeként még. A Szabógallér leves. A receptet Katinál láttam meg, és azonnal nekiálltam. Isteni lett! Csak éppen az volt a gond, hogy itt nem akartam leállítani magam :). Kifundáltam, hogy a belefőzött húsival is akarok valamit kezdeni. És kipattant a másik finomságnak az ötlete, amit szintén valamikor gyerekkoromban ettem utoljára. A Nápolyi (lásd fotón, és nem, ez nem leves!). Ennek halványan emlékeztem az elkészítésére, viszont a "kiegészítést" már saját fantáziámra bíztam. Ez is isteni finom lett! :)
Ja, hogy mindez, hogy jön be egy olyan blogra, aminek címe A szeretet margójára? Bízom benne, mindenki megtalálja rá magában a válasz(át).
[A magam részéről csak annyit fűznék hozzá (így zárójelben, nagyon halkan), hogy amíg van amiből, és ép, egészséges ember vagyok, szívem minden szeretetét bele tudom tenni / főzni ezekbe az ételekbe. A mosogatnivaló csak azt jelzi, hogy ismét kikerült a mindennapi!]
Még soha nem írtam főzőcskézésről, és ne is bízza el senki magát :)! Nem lesz nekem olyan, hogy gasztroblog! Rettenetesen unnám leírni a recepteket. :)
Na, szóval, már két hete újra aktív főszakács szerep(em)ben tisztelgek a konyhában. Tény, hogy élvezem is, csak éppen nem mindig futja az időből. Na meg, ha van, aki megcsinálja, mennyivel kényelmesebb, nem igaz? :)
A múlt héten olyan levesre bukkantam, amit utoljára gyerekkoromban ettem, nagymama főztjeként még. A Szabógallér leves. A receptet Katinál láttam meg, és azonnal nekiálltam. Isteni lett! Csak éppen az volt a gond, hogy itt nem akartam leállítani magam :). Kifundáltam, hogy a belefőzött húsival is akarok valamit kezdeni. És kipattant a másik finomságnak az ötlete, amit szintén valamikor gyerekkoromban ettem utoljára. A Nápolyi (lásd fotón, és nem, ez nem leves!). Ennek halványan emlékeztem az elkészítésére, viszont a "kiegészítést" már saját fantáziámra bíztam. Ez is isteni finom lett! :)
Ja, hogy mindez, hogy jön be egy olyan blogra, aminek címe A szeretet margójára? Bízom benne, mindenki megtalálja rá magában a válasz(át).
[A magam részéről csak annyit fűznék hozzá (így zárójelben, nagyon halkan), hogy amíg van amiből, és ép, egészséges ember vagyok, szívem minden szeretetét bele tudom tenni / főzni ezekbe az ételekbe. A mosogatnivaló csak azt jelzi, hogy ismét kikerült a mindennapi!]
Szerelmem napjai (24)
Nem lehet nem boldognak lenni, amikor úgy érzed, hogy minden perccel mind jobban és jobban vagy szeretve, mint egy nappal korábban (mondjuk). Furcsa. Olyan, mintha tündérkertben élnél, ahol minden pillanatban azon fáradoznának a szépséges mesebeli hercegkisasszonyok, hogy elhalmozzanak jóságukkal. Mesebeli. Igen, pontosan ez a megfelelő szó most erre az állapotra. Kistündér van a pocimban, és ennek a kistündérnek az életet adója nem szűnik meg hozzá beszélni. Csak halkan. Csak suttogva, hogy biztosan eljusson hozzá az üzenet.
És így telt el a kiszabott időm. Vasárnap este Kálmán Annával látogattak meg. Palacsintát hoztak és görög salátát. Én a salátának estem neki. Aztán kártyáztunk késő estig. Senkit nem izgatott, hogy hétfő a másnap. Mind ott voltunk, akik a legközelebb állunk egymáshoz. És... és.. igen, ezen az estén kezdődött igazából el... Senki nem észlelt semmit, mert huncutul mindig elütöttem a dolgot azzal, hogy ne nevettesenk olyan nagyon, mert még a végén megfájdul a szívem. Persze, ezen mind mulattunk megint (én is), de ez nekem sok volt. Váratlanuk éleset nyilalott a mellkasomban. Látni vélték a mozdulatot, de csupán néhány pillanat volt az egész, így nem is tűnt fel valójában. Tovább kártyáztunk, de ez után még kétszer torzította el pillanatokig arcvonásaimat az éles hasítás a baloldalamon. Fogalmam sem volt mi ez.
Azt hiszem, ezen az estén bújtam úgy oda Gáborhoz, mintha először, mintha utoljára tenném. Kezeim önkéntelenül a hasamra tévedtek, mintha védelmezni akarnám a pici lényt odabenn. Védelmezni. Magam se tudtam, mitől, miért.
Hétfőn Bereczki doktornőnél prezentáltam. Immár biztos, hogy anya leszek. Mielőtt indultam volna az iskolába, mintegy mellékesen megemlítettem az előző esti "rohamokat" neki. Arca nem igazán maradt derűs. Sokkal komolyabban érdekelte az egész, mint engem. Kardiológushoz küldött. Hangneme olyan volt, mint ami nem tűr ellentmondást. Persze, elmondta, hogy csak bordaközi idegről lehet szó, de biztos, ami biztos. Most már ketten vagyunk, két életért felelek. Éreztem, hogy a föld megy ki a lábam alól. Ahogy kiléptem a rendelőből, már hívtam is a háziorvosomat, hogy azonnal küldőcédulát kérnék. Délután, suli után érte megyek, és még elkapom a klinikán a "szakértőmet". Mióta Gábor a kórháznál praktizál, szinte minden szakorvos rendelési, vizsgálati idejét tudni vélem.
Valahogy így értem el az iskolába. Kissé szédelegve a váratlanul kapott komoly aggódásától orvosnőmnek, gondolataim állandó vitáitól: ezt mondjam-e el Gábornak, vagy ne mondjam el... Sehol semmi nyilalás azóta sem, de mégis a tudatom dolgozott. Meg akartam őrizni a mesebeli órisábuborékot úgy, ahogy belekerültünk: egy férfi és egy nő, aki életet adott egy pici lénynek, és most úgy várják ezt a csodát, mintha soha senkivel korábban ilyesmi nem történt volna meg....
folyt. köv.
És így telt el a kiszabott időm. Vasárnap este Kálmán Annával látogattak meg. Palacsintát hoztak és görög salátát. Én a salátának estem neki. Aztán kártyáztunk késő estig. Senkit nem izgatott, hogy hétfő a másnap. Mind ott voltunk, akik a legközelebb állunk egymáshoz. És... és.. igen, ezen az estén kezdődött igazából el... Senki nem észlelt semmit, mert huncutul mindig elütöttem a dolgot azzal, hogy ne nevettesenk olyan nagyon, mert még a végén megfájdul a szívem. Persze, ezen mind mulattunk megint (én is), de ez nekem sok volt. Váratlanuk éleset nyilalott a mellkasomban. Látni vélték a mozdulatot, de csupán néhány pillanat volt az egész, így nem is tűnt fel valójában. Tovább kártyáztunk, de ez után még kétszer torzította el pillanatokig arcvonásaimat az éles hasítás a baloldalamon. Fogalmam sem volt mi ez.
Azt hiszem, ezen az estén bújtam úgy oda Gáborhoz, mintha először, mintha utoljára tenném. Kezeim önkéntelenül a hasamra tévedtek, mintha védelmezni akarnám a pici lényt odabenn. Védelmezni. Magam se tudtam, mitől, miért.
Hétfőn Bereczki doktornőnél prezentáltam. Immár biztos, hogy anya leszek. Mielőtt indultam volna az iskolába, mintegy mellékesen megemlítettem az előző esti "rohamokat" neki. Arca nem igazán maradt derűs. Sokkal komolyabban érdekelte az egész, mint engem. Kardiológushoz küldött. Hangneme olyan volt, mint ami nem tűr ellentmondást. Persze, elmondta, hogy csak bordaközi idegről lehet szó, de biztos, ami biztos. Most már ketten vagyunk, két életért felelek. Éreztem, hogy a föld megy ki a lábam alól. Ahogy kiléptem a rendelőből, már hívtam is a háziorvosomat, hogy azonnal küldőcédulát kérnék. Délután, suli után érte megyek, és még elkapom a klinikán a "szakértőmet". Mióta Gábor a kórháznál praktizál, szinte minden szakorvos rendelési, vizsgálati idejét tudni vélem.
Valahogy így értem el az iskolába. Kissé szédelegve a váratlanul kapott komoly aggódásától orvosnőmnek, gondolataim állandó vitáitól: ezt mondjam-e el Gábornak, vagy ne mondjam el... Sehol semmi nyilalás azóta sem, de mégis a tudatom dolgozott. Meg akartam őrizni a mesebeli órisábuborékot úgy, ahogy belekerültünk: egy férfi és egy nő, aki életet adott egy pici lénynek, és most úgy várják ezt a csodát, mintha soha senkivel korábban ilyesmi nem történt volna meg....
folyt. köv.
2011. március 9., szerda
"Maskarások, tréfások...", avagy farsang az oviban
Farsangi mulatság Magyarfülpösön. Buli volt a javából. Fánkkal fogadtak. Muzsikával és nagy-nagy szeretettel.
Köszönjük szépen, hogy ott lehettünk!
[ Magyarfülpös még Nagyfülpös néven (is) ismert ]
Köszönjük szépen, hogy ott lehettünk!
[ Magyarfülpös még Nagyfülpös néven (is) ismert ]
2011. március 8., kedd
2011. március 6., vasárnap
Szeretnék egy mesét...
Imádom a meséket. Ugyan nem hiszek bennük, de a bájos történetek - ahol mondhatni, egyértelműen tudni lehet ki/mi a rossz, illetve a jó - magukkal ragadnak. Többnyire a "gonosz" elnyeri méltó büntetését bennük. A jók pedig "máig is élnek, ha meg nem haltak". Na, ez az a pont, ami már jó ideje foglalkoztat. Mi történik ezután?
Igen, (nagyon) szeretnék egyszer egy olyan mesét olvasni / hallani, ami azután kezdődik, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak!
[A vizet faggattam már...
Na és te? Te tudsz-e ilyen mesét? Ugye elmondanád, ha igen!]
Igen, (nagyon) szeretnék egyszer egy olyan mesét olvasni / hallani, ami azután kezdődik, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak!
[A vizet faggattam már...
Na és te? Te tudsz-e ilyen mesét? Ugye elmondanád, ha igen!]
2011. március 5., szombat
2011. március 4., péntek
Pakkot kaptam
Ez az idézet áll egyik ajándékba kapott könyvjelzőmön. Azt nem tudom, hogy a feladó tudja-e, hogy Márai az egyik kedvencem, de meghatódtam...!
Ma délben szólott a telefonom. A postahivataltól kerestek. Pakkot kaptam Budapestről. Egy számomra kedves ember ajándékot küldött nekem. Azt tudtam, hogy a Szilvási-könyv nem utazik egyedül, de hogy színek (meg ecsetek) társaságát élvezheti, azt már nem. Egész délután ott várakoztak az íróasztalomon, mert előbb minden egyébbel végezni akartam, hogy aztán jó nyugisan kezembe vegyem őket, megnézegessem... Lenyűgözött ez a kedvesség! Az, hogy van ilyen. Hogy nem kell (különleges) alkalom (mindig). Egyszerűen: csak úgy!
Íme a tartalom:
A leginkább a két kicsi könyvjelző fogott meg. Saját alkotások. Ilyeneket, szerintem nem kaphatni boltban. Ettől (a) (leg)értékes(ebb)ek!
2011. március 3., csütörtök
Farsang a marosvásárhelyi várban
Ferencz Zsolt levele
Érdekes farsangi rendezvényre kerül sor a Várban a hétvégen. Falusi, hagyományőrző csoportok érkeznek és mutatják be farsangi szokásaikat. Jó buli lesz, sok nevetéssel, érdemes eljönni.
Csatolom a programot, a résztvevő falvakat és a szokások rövid leírását:
Időpont: 2011. március 5., szombat
11,00 Barabás László köszöntője és ismertetője a Maros megyei farsangi szokásokról
11,15 - 14,15 a farsangi szokások bemutatása
14,15 -14,50 farsangtemetés
14,50 -15,00 tavaszköszöntő ének , előadja Vetési Orsolya
Úgyhogy aki jönni tud, jó lenne, ha 10-re jönne. Aki hozni is tud valami "kínálnivalót", azt arra kerem írja meg, hogy mit hoz és mennyit, hogy ha nem gyűl össze elegendő, akkor tudjunk még vásárolni is melléje.
Résztvevő települések:
Mezőfele
Mezőfele farsangi jatékai:
- piritusok
- betyáros
- tréfás lakodalom
- parodisztikus temetés.
Az első két jelenet komoly játék, nem igényel házigazdai közreműködést, a másik kettő tréfás-parodisztikus, ezekbe bele lehet szólni, játékossá lehet válni és hosszabítani is lehet, ameddig a kedvünk tartja.
A mezőfeleiek farsangi bábut is hoznak, amelyet a végén elsiratnak, és közösen égetünk el.
Mezősámsond
Fehér farsang: szimbolikus lakodalom. Szereplői házról házra járva énekkel és tánccal köszöntik a hazigazdákat.
A hazigazdák feladata, hogy fogadják a köszöntőket, apró adományokat ( aprópénz stb.) adjanak a vezetőjüknek, kikerdezzék őket, táncoljanak velük, ráadást kérjenek stb.
Beresztelke
Fonóbeli farsangi jelenetek egymásutánja. A házigazdák mint a fono népei, fogadják a maszkurásokat, szóba elegyedhetnek velük, játékot kezdeményezhetnek stb.
Utcai farsangi jelenetek: bábuk a kereken, palacsintasütés stb.
A beresztelkiek farsangi bábut is hoznak, Gyurit, akit a végén elsiratnak és elégetnek.
Kibéd
A játék neve: farsang. Két részből áll, a sámsondihoz hasonló szimbolikus lakodalomból, illetve a lakodalom szereplőiből. Ezek a szépekből és egy őrző-vődő szereplő gárdából, az ostorosokból, valamint falovasokból és adományt-gyűjtő kudusokból tevődnek össze. A házigazdákhoz két vőfély köszönt be, utána a szépek tánca következik, majd a fehér bovera ( a vőlegeny) megtáncoltatja a házigazda leányát és feleségét. A tánc után adomany-gyűjtésre kerül sor ( aprópénz stb). Az ostorosoknak helyre van szüksegük, hogy nagyokat csattinthassanak, elűzzek a tél gonosz szellemét .
A házigazdák is bekapcsolódhatnak a játékba, de vigyáznunk kell a szereplők ruháinak, álarcainak, szalagjainak épségére.
Szentgerice
A játék neve: csutakhúzás. A farsang végén, azoknak a legényeknek a kapujába, akik nem nősültek meg a farsangon, a fiatal házasemberek egy tuskót, székelyesen csutakot húznak, tréfás-gúnyos ének közepette: "Házasodj meg vén kappan!". A jelenet az énekből és spontán párbeszédekből áll.
A házigazdák közül valaki, vagy többen is vállalhatják a vénlegény, vagy vénleány szerepét, elmondhatják tréfásan, színjátékszerűen, hogy miért nem nősültek meg, mentek férjhez. Nagyszerű jelenetek alakulhatnak ki, például a házigazda hölgyek közül valaki azt is megprobálhatja, hogy felül a csutakra és húzatja magát, így biztosan férjhez megy a jövő farsangon.
Ferencz Zsolt
www.skinprod.com
Érdekes farsangi rendezvényre kerül sor a Várban a hétvégen. Falusi, hagyományőrző csoportok érkeznek és mutatják be farsangi szokásaikat. Jó buli lesz, sok nevetéssel, érdemes eljönni.
Csatolom a programot, a résztvevő falvakat és a szokások rövid leírását:
Időpont: 2011. március 5., szombat
11,00 Barabás László köszöntője és ismertetője a Maros megyei farsangi szokásokról
11,15 - 14,15 a farsangi szokások bemutatása
14,15 -14,50 farsangtemetés
14,50 -15,00 tavaszköszöntő ének , előadja Vetési Orsolya
Úgyhogy aki jönni tud, jó lenne, ha 10-re jönne. Aki hozni is tud valami "kínálnivalót", azt arra kerem írja meg, hogy mit hoz és mennyit, hogy ha nem gyűl össze elegendő, akkor tudjunk még vásárolni is melléje.
Résztvevő települések:
Mezőfele
Mezőfele farsangi jatékai:
- piritusok
- betyáros
- tréfás lakodalom
- parodisztikus temetés.
Az első két jelenet komoly játék, nem igényel házigazdai közreműködést, a másik kettő tréfás-parodisztikus, ezekbe bele lehet szólni, játékossá lehet válni és hosszabítani is lehet, ameddig a kedvünk tartja.
A mezőfeleiek farsangi bábut is hoznak, amelyet a végén elsiratnak, és közösen égetünk el.
Mezősámsond
Fehér farsang: szimbolikus lakodalom. Szereplői házról házra járva énekkel és tánccal köszöntik a hazigazdákat.
A hazigazdák feladata, hogy fogadják a köszöntőket, apró adományokat ( aprópénz stb.) adjanak a vezetőjüknek, kikerdezzék őket, táncoljanak velük, ráadást kérjenek stb.
Beresztelke
Fonóbeli farsangi jelenetek egymásutánja. A házigazdák mint a fono népei, fogadják a maszkurásokat, szóba elegyedhetnek velük, játékot kezdeményezhetnek stb.
Utcai farsangi jelenetek: bábuk a kereken, palacsintasütés stb.
A beresztelkiek farsangi bábut is hoznak, Gyurit, akit a végén elsiratnak és elégetnek.
Kibéd
A játék neve: farsang. Két részből áll, a sámsondihoz hasonló szimbolikus lakodalomból, illetve a lakodalom szereplőiből. Ezek a szépekből és egy őrző-vődő szereplő gárdából, az ostorosokból, valamint falovasokból és adományt-gyűjtő kudusokból tevődnek össze. A házigazdákhoz két vőfély köszönt be, utána a szépek tánca következik, majd a fehér bovera ( a vőlegeny) megtáncoltatja a házigazda leányát és feleségét. A tánc után adomany-gyűjtésre kerül sor ( aprópénz stb). Az ostorosoknak helyre van szüksegük, hogy nagyokat csattinthassanak, elűzzek a tél gonosz szellemét .
A házigazdák is bekapcsolódhatnak a játékba, de vigyáznunk kell a szereplők ruháinak, álarcainak, szalagjainak épségére.
Szentgerice
A játék neve: csutakhúzás. A farsang végén, azoknak a legényeknek a kapujába, akik nem nősültek meg a farsangon, a fiatal házasemberek egy tuskót, székelyesen csutakot húznak, tréfás-gúnyos ének közepette: "Házasodj meg vén kappan!". A jelenet az énekből és spontán párbeszédekből áll.
A házigazdák közül valaki, vagy többen is vállalhatják a vénlegény, vagy vénleány szerepét, elmondhatják tréfásan, színjátékszerűen, hogy miért nem nősültek meg, mentek férjhez. Nagyszerű jelenetek alakulhatnak ki, például a házigazda hölgyek közül valaki azt is megprobálhatja, hogy felül a csutakra és húzatja magát, így biztosan férjhez megy a jövő farsangon.
Ferencz Zsolt
www.skinprod.com
2011. március 1., kedd
Amikor én megyek el
Ez most más. Kivételesen nem én vagyok, akit elhagynak (vagy szó nélkül lelécelnek mellőlem "az idő megoldja" dumával, aztán majd rá kell jönnöm, hogy mi is történik).
Sajnos vagy nem az, rengeteget mondták nekem, hogy "hülye vagy", "egy senki"... Az idő, persze, közben telt. Sokáig. Veszettül büszke vagyok magamra, hogy bíztam abban, hogy jobb lesz (később), de még büszkébb, hogy merek lépni (mert nem lett jobb).
Nem érdekes hány éves vagyok. Úgy gondolom, igazából sose késő újrakezdeni. Ha kell, a nulláról. Ezúttal tudom, hogy jobb lesz.
Van, amin nem tudok változtatni (még ha akarnék sem).
Most én megyek el.
Sajnos vagy nem az, rengeteget mondták nekem, hogy "hülye vagy", "egy senki"... Az idő, persze, közben telt. Sokáig. Veszettül büszke vagyok magamra, hogy bíztam abban, hogy jobb lesz (később), de még büszkébb, hogy merek lépni (mert nem lett jobb).
Nem érdekes hány éves vagyok. Úgy gondolom, igazából sose késő újrakezdeni. Ha kell, a nulláról. Ezúttal tudom, hogy jobb lesz.
Van, amin nem tudok változtatni (még ha akarnék sem).
Most én megyek el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)