A vasárnapi eső után mintha szálanként megtépte volna valaki a fűnek az üstökét. Varázseső lehetett, mert az aranyeső, a tulipánok, nárciszok egyből kinyíltak. A magnólia is egyre jobban nyújtózik a Nap felé, és szemmel láthatóan, naponta kibont magából egy kicsit. Megpezsdült az élet.
A szomszéd bácsi minden reggel fél nyolc körül érkezik haza két cicájával bevásárló körútjáról. Úgy ahogy mondom. Nem pórázon vezetett kutyussal, hanem két cicával. Élvezet nézni őket hárman.
Ennél egy kicsit korábban is már - azt hiszem - a lépcsőház melletti jegenyén lefoglal magának egy külön ágat a fekete rigó. Nem tudom, hogy lenne párja (legalábbis nem mutatja...), de megállás nélkül mondja a magáét.
http://www.youtube.com/watch?v=-JXXewdrtMc
Aztán ott van verébmama (vagy verébpapa?). Egy hete figyelem már, hogy készül a fészekrakásra. Tegnap egy kisebb szarkatollal a csőrében érkezett.
Szóval zajlik az élet. Imádom a kora reggeli órákat. Szerintem ilyenkor történik a legtöbb csoda :).
A délidő már csendesebb, legalábbis úgy három óráig, de utána aztán minden ott folytatódik, ahol ebéd előtt abbamaradt. A szomszéd bácsi ezúttal a kertbe megy, megigazítja a melegágyat, enni ad a kutyának, aztán látom ahogy a konyha felőli lépcsőre leül. Pont velem szembe. Csupán néhány méter választ el tőle. Sokáig ott tud ülni. Szeretem ezt a látványt!
Hogy a belvárosban mi történik, nem igazán tudom. Csak sejtem, hogy buszok, autók várnak indulásra, ha zöldre vált a sarki jelzőlámpa. Kismamák tologatják a babakocsit, és valahol a város másik felében tülköl a gyár. Jelzi, hogy este van, hét óra, vége egy munkanapnak.
Ezután jön a nap másik csodás időszaka, az alkonyat. Mályvaszínre vált az égalja, a fekete rigó is alábbhagy, a szomszéd bácsi pedig kiengedi a kennelből aranyszőrű kutyusát. Bezárja az utcaajtót, aztán már csak az jelzi, hogy fenn van még, hogy fény szűrődik ki házából.
Az utca csendes. Az est küszöbe ez. A Poklos békái búcsúztatják a leáldozó Napot.
Világomban minden rendben van!
