"Az otthon melege"

Hyggekiáltvány:

"1. Hangulat
Oltsd le a villanyt!
2. Jelenlét
Legyél jelen- itt és most. Kapcsold ki a telefonokat!
3. Élvezet
Kávé, csokoládé, sütemény, torta, édesség.
4. Egyenlőség
A „mi” az „én” előtt. Osszuk meg a feladatokat és a műsoridőt.
5. Hála
Fogadd el. Lehet, hogy már nem lesz jobb.
6. Harmónia
Ez nem verseny. Már szeretnek téged. Nincs szükség melldöntögetésre.
7. Kényelem
Helyezd magad kényelembe. Tarts szünetet, most minden a kikapcsolódásról szól.
8. Béke
Nincs szükség drámára. Vitatkozzunk politikáról máskor.
9. Együttlét
Építs kapcsolatokat és narratívákat.
10. Menedék
A sajátjaiddal vagy. Ez itt a béke és biztonság szigete."

Kedvenc Karinthym

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

A mondat folytatása

"Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak, mint bőrünk és idegeink. De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink, mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem, amit valaki más kérdezett tőled.


Nincs mit tennem, Téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünkben, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinkből. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben, és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde meddig lesz hangosabb az iszonyatnál? Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bújkál: sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra, elég egy hír a rádióban, s a képzelet már robbantja félelmesen fehér fegyvereit. Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj s a föld minden halála háborúja.


Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed, hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. Nem hiszed, hogy a robbanás a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható. Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal a múltban és az idegekben és a jövőben. És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben, mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom, hogy életem sem lesz elég érv és halálom se, csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen.


Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted, a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen, a pusztulás gondolata ellen, minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen, félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben...


Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon...."
(Hervay Gizella)

Az Istennel sakkozás kockázata

"A túlságosan megfeszített íj, könnyen elpattan. A túlságosan élesre fent kés, hamar kicsorbul.

Megszülni, de nem birtokolni, megalkotni, de nem hasznosítani, vezetni, de nem uralkodni.

Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet - azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd meg senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni. 

Légy kevésbeszédű. A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. A zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy kevésbeszédű.

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.

Harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.

Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz."

(Popper Péter, A széthasadt kárpit c. könyvének fülszövege...)

Megosztom veled

Ez lett a címe az új oldalamnak, a többit pedig itt: http://megosztomveled.blogspot.com
Ha jónak találod az ötletet, oszd meg te is velem, mit olvasol...
Szeretettel várlak!

Belső szótár

"Ha magunkba nézünk

Amit odabenn magunkról találunk, azt úgyis tudja mindenki, aki ránk néz. Ha nem is képes megfogalmazni, amit lát, azért rá van írva az arcunkra, hogy kik vagyunk. Bensőnk a külsőnkben megfogalmazódik. Nem a szépségünkben vagy a rútságunkban, hanem az összbenyomásban, amit keltünk. Aki képes befelé nézni és ott megpillantani magát, olvashat a másik ember fizimiskájából is, mint valami könyvből. Bensőnk titkosírása az arcunk. És tükör: visszatükröz bennünket. Rossz a rosszhoz, jó a jóhoz vonzódik.
      Aki tehát mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Gyávaságból teszi ezt: nem tudja elfogadni, akit magában megpillantott, aki ő maga. Másokra vetített öngyűlölete örvényében kapálódzva szabadulna benső tartalmaitól a magára nem kíváncsi ember. Másokban utálja, amit magában megismerni fél. Ha maga előtt el merte volna ismerni, hogy mi van benne - mindjárt nem az volna benne. Magunkat lehetetlen eltitkolni, legalábbis magunk elől.
      Magunk vagyunk az egyetlen titok, amit ismerünk, anélkül hogy tudnánk.
      Ha nem szeretsz magadba nézni, úgy magad elől menekülsz. De hát reménytelen. Bensőnkben magunkról az igazságot találjuk. Ami ebben az igazságban nehéz, az a feléje való közeledés során érzett félelem. Ekkor szorongás támad bennünk. Aki nem titkolja magát - nem szorong."
(Kornis Mihály)