Egy hónap "remeteség"

Wow!
Milyen furán hangzik a cím. Nem igaz? :)
Valami elképesztő azonban, mekkora hatása tud lenni. Életemben először felvállaltam, h Isten igazából szembené(z)zek magammal. Úgy értem, azzal, aki valójában vagyok. Amilyen vagyok. Az imént rosszul időzítettem. Most kell a WOW! Nagyon NEM tetszett, amit láttam. És naná, egy hét azzal telt el, hogy összevissza sajnáltam magam stbstbstb. Aztán kaptam néhány tanítást, leckét. Most nem az a lényeg honnan, kitől. A lényeg, hogy nyitottá váltam rá(juk). Mert:
 - megtanultam, hogy a gondolkodásmódomon, hozzáállásomon változtathatok
 - megtanultam, hogy ugyan nem irányíthatom az érzelmeimet, de uralkodhatok rajtuk
 - megtanultam, hogy (fokozott v. túl alacsony) érzelmi alapon / állapotban nem szabad (fontos) döntést hozni
 - megtanultam (maradok még az érzelmeknél), hogy lehet valami remek számomra, még akkor is ha azt veszettül nehéz megcsinálni vagy nem érzem éppen jól magam (mondjuk, mikor teszem)
 - megtanultam, hogy nem az a poén, hogy csak olyan embereket szeretek vagy kedveskedem velük, akik szeretnek, kedveskednek velem, mert ez nem igényel energiát - sokkal merészebb vállalkozás akkor is kedvesnek lenni, szeretni valakit ha az nem így viszonyul hozzám (veszitek észre mennyit lovagolok az érzelmi vonalon? nem véletlen!)
 - megtanultam, hogy megbocsátani valakinek nem érzés dolga, hanem választás / döntés kérdése
 - megtanultam, hogy az igazi tükör nem "az ember" (ki hitte volna, mi? :D)

És még nem is végeztem. De amit mondani akarok az, hogy:
 - a csodák akkor történnek, amikor képesnek hiszem magam valamire (h meg tudom csinálni)
 - hogy nem szabad az érzelmekre hagyatkozni (ez a legnagyobb feismerés!) - nem arról van szó, h nem érezhetek, hanem arról, hogy pl. nagyobb kihívás kedvesnek lenni, amikor nem érzem éppen jól magam

Végeredmény? Nincs. :)) Nem is lesz (egyelőre). Mert ez "több nap, mint kolbász" - HA értitek a célzást!  :))

A többit nem részletezem. Pontosan amiatt, mert senkit nem akarok megsérteni hitében vagy ilyesmi.

A csattanót szinte elfelejtettem: JÓ úton vagyok (és nem azért, mert így érzem, hanem tudom - és a kettő nem ugyanaz :D:D)
Csókolom!