Ars poetica-m: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.


(József Attila)

Lányomnak

"Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted."

(Ornella Fiorini / Ford. Erdős Olga)

Válassz magadnak csillagot

 

Válasszál csillagot magadnak,
Nagytollú szárnyat a madaraknak,
Zöldülő szívednek virágokat,
Titok védelmére kegyes hazugságot.
Válassz magadnak saját életet,
Saját utat, melyen azt megteszed.
Válassz magadnak Istent,
Ki általad teremt meg mindent.
Válaszd ki magadnak magadat,
Válassz hozzá illő szavakat,
Válassz hozzá nemes testet,
Mely általad cipeli a terhet.
Válassz magadnak mosolyt, jókorát,
Használd sűrűn, ne nézd a test korát.

Válassz magadnak válaszokat…
És ne engedd el immáron sose,

Mindenki vigyáz rád és egyben senkire.

                                                          (Gecsey Kunfalvy Ákos)

Dedikáció minden napra - 4

Rékának...

EZ NEM A SZEMLÉLŐDÉSEK KORA. Mi nem nézegetjük A fűszálak növését, A hangyák hurcolkodását, A falevelek érhálózatát, A csigaházak tekervényeit. Nem gyönyörködünk A tavasz burjánzásában És az ősz koloritjában. Nem leskelődünk A természet Öltözése- és Vetkezésekor. A természetet Belakjuk és Megemésztjük. A természetet Üzemeltetjük. A természetet Állami tulajdonba vesszük. Mi nem érünk rá BELEFELEDKEZNI. Mi kozmikus sebességgel születtünk, De hajtóműveink kapacitása Behatárolt. Aki leáll � kimarad, Aki időben jön � jelen van. Az idő nekünk dolgozik, És mi az időnek. Ő a mi munkaadónk. NEKÜNK IDÜLT IDŐZAVARUNK VAN. Mi nem tudunk Elidőzni. Bennünket Rákapcsoltak a pályára, Mi száguldunk, Mert a világ Elhúz elöttünk.  A részletek Ágai Ágnes Nemzedék-éből vannak. Forrás: http://www.agaiagnes.hu/eltereltido7.php#vers

Dedikáció minden napra - 3

Rékának...


DE HÁT ez az egyetlen
Világos, értelmes beszéd.
A szavakat bemocskolták.
A vegyszerek szétmarták őket.
A szavak
NEM KOMMUNIKÁCIÓ-KÉPESEK.


KÉPMUTATÁSOK.
Neked képet mutatnak.
Fényképet,
Életképet,
Torzképet,
Látképet,
Példaképet,
Ábrándképet.
És a te képeid?
A te képlékeny képeid
És elképesztő
Képtelenségeid?
Vagy a minden
Képzeletet felülmúló
Képességeid?
Mire vagy képes?
Milyen képet festesz,
Ha a tükörbe nézel?
Ha mások szemébe nézel?
Ha mások néznek
A te szemedbe?
Milyen képet vágsz?
Elképedsz? 
Jelképet hordasz?
E jelben győzni fogsz?
Mit képvisel
A te jelképed?
Nincsenek
Funkcionális
Képzavaraid?
Mit képzelsz
Magadról
És a világról?

Dedikáció minden napra - 2

Rékának...

Csak KÉRdések vannak                                    
Válaszok helyett.
Kérdéseink
Nekünk is vannak:
Mi végre
Élünk a Földön?
Ki vesz meg egy
Elhasznált földgolyót?
Ki lopja vissza
a tüzet?
Hová jut,
Aki honnanból indul?

AZT HISZIK, NEM TUDSZ SEMMIT: Lógatod a lábad, Köpsz az egészre, Ledöntöd a csajt, Piálsz, Narkózol. ”Felelsz a társadalom kihívásaira.” AZ OLÓGUSOK OLOGIZÁLNAK. Te vagy az eleven tünet, Sőt tünetcsoport. Te vagy az igazolt lelet. A KOR PRO (ÉS KONTRA) DUKTUMA: Te vagy az a nemzedék, Amely elől Lelegelték a babért, És újat Még nem fontak köré. Te vagy A századvég elfáradása, Az átértékelések nemzedéke. A későn nemzett Nemzedék, A műszakváltásban nemzett Nemzedék.

MI MESSIÁSRA VÁRUNK, aki kopott farmerünkbe bújik, megváltja nekünk a világot, és KERESZTülviszi, hogy ne vigyék KERESZTre. Lehet, hogy itt jár már közöttünk, de a Megváltók haláluk után születnek. Ki figyeli addig a jászolt, és ki fon glóriát Máriának? Minden kisdedet életre szülnek, halálszaga van a halálnak, létezni jöttünk a világra, és létezhető világot kérünk. Az új századot fiaink nyitják majd, persze ha megnyílik határidőre, és ha fiaink nem félnek megszületni.

Dedikáció minden napra

Rékának, aki már tudja, hogy az igazán nagy dolgok feltűnés nélküliek...és akinek köszönettel tartozom!

SZERETED A REGGELT?
AMIKOR FELTÉPŐDIK AZ ÉJSZAKA,
ELMASZATOLÓDNAK AZ ÁLMOK,
S A LÉCEKEN ÁT
BEMÁSZIK A FÉNY,
BESZIVÁROGNAK A HANGOK?
FELHÚZZÁK A SOROMPÓT,
ÉS KIGÖRDÜL A NAPPAL.
JÓ REGGELT!
VIDÁMAN ÉBREDSZ?
ÖNMAGADRA?
VAGY POKOLGÉP RIASZT
A PÁRNA ALÓL?
GYŰRÖTT AZ ÁGYAD?
VISSZARAGADNÁL
A PAPLAN GUBANCÁBA?
ÁLOMÍZŰ A SZÁD?
LÓGATOD A LÁBAD?
ÉS NÉZED A FÉL PAPUCS
HORPADT ORRÁT
A SZOBA TÚLSÓ
SARKA FELŐL?
AZ IDŐ BELESIMUL A TÉRBE.
AZ ÖNTUDAT ELEMLÁMPÁJA
KIGYULLAD.
FELTÖRIK A TOJÁSHÉJ.
KIPOTTYAN BELŐLE A REGGEL.
HELLÓ! JÓ REGGELT! SZIA!
VAN KINEK KÖSZÖNNÖD?
VISSZAKÖSZÖNNEK?
HIDEG VÍZBEN MOSAKSZOL?
RÁD FRÖCCSEN
A JÓZANSÁG?
A MUSZÁJ?
A NAHÁT KEZDJÜK! � ELSZÁNTSÁGA?
A TUBUSOK ÉS TÉGELYEK FÖLÖTT
BELENÉZEL A TÜKÖRBE?
GYŰRÖTT, DUZZADT ARCODAT
ÁTALAKÍTOD?
FELVESZED AZNAPI ÖNMAGADAT?
MEGCSAPNAK AZ ILLATOK,
A VEGYSZEREK ÉS TEXTÍLIÁK,
KIMOSOTT ÉS KIMOSATLAN
RUHÁK SZAGA?
FOGKEFÉK ŐRT ÁLLÓ SORA
A FOGMOSÓ POHÁRBAN?
ANYÁD ZÖLDBEN,
APÁD PIROSBAN, 

TE SÁRGÁBAN?
A CSALÁD FELSORAKOZOTT
A POLCOKON?
GURGULÁZOL? KÖPSZ?
SZAVAKAT MORMOLSZ
A FOGMOSÓ POHÁRBA?
MAGAD VAGY A FÜRDŐSZOBA
PÁRÁS INKUBÁTORÁBAN?

SZERETED A MAGÁNYT?
Vagy félsz tőle?
Hogyan viseled el ÖNMAGADAT,
Amikor KÖZÖS ZÁRKÁBAN vagytok?
A NYÜZSGÉST választod?
Az utca forgalmát?
A sokaság sürítettségét?
A molekulák egymáshoz támaszkodó
BIZTONSÁGÁT?
A nyáj melegét?
A közös kigőzölgést?
Két hát szorítása közt
AZ ELVEGYÜLÉS ARCÁTLANSÁGÁT?
Az egy irányba mozdulás
Garanciáját?

MITŐL FÉLSZ?
Még nem döfték beléd
A kést,
Nem omlott rád a gerenda,
Nem hasadt szét
Alattad a föld.
ÉS MÉGIS MINDEN MEGTÖRTÉNT.
Már csaknem
Huszonegy század
Szennyétől öklendsz.
Már pontosan tudod,
Mi a halál.
Pedig senki se bántott.
Beékelődsz a támfalak közé.
Miért rejtőzöl?
KI ÜLDÖZÖTT? 

Pilinszky János: Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.