Mint a szerelmes, ki a tükör előtt gyakorolja szövegét, mielőtt kedvesével találkozna. Takarítás közben gyakoroltam, hogy mondjam el, hogy fogalmazzam meg...?
Mint a szerelmes, ki találkozik kedvesével, és elfelejti, amit begyakorolt. Most elmondom. Ahogy tudom.
Az utóbbi időben rengeteteg (erős) hatás ért. Volt, ami üdítően hatott, volt, ami letört. Inkább az utóbbi. És mocsokul kapaszkodtam ebbe, nyalogattam a sebeimet és sajnáltam magam. Én, kis törékeny... Pereltem az Istennel; azzal, kit szeretek; magammal. Hogy megérte? Talán abból a szempontból igen, hogy kitomboltam magam. Megéltem, és meg is akartam élni ezt, mert tudni akartam végre, milyen a ló túloldalán. Mit mondjak? Ugyanaz, mint az innensőn. :) Amúgy energiát von el. Nem keveset.
Ma arra ébredtem, hogy számomra eddig sose tapasztalt nyugalom van bennem. Hozzá kell tennem, hogy előtte azzal feküdtem le, életemben először tudatosan és határozottan azzal, hogy "bárhogy döntök, értékes ember vagyok!"
Az ezt megelőző bejegyzésem címkéje: határátlépés. Ennek is az. Ami volt - ami lesz között.
Nagyon büszke vagyok magamra, mert van zöld borítékom, amibe a cigaretta ára kerül, mert abból a pénzből útban van felém egy könyv, mert tisztuló tüdővel kezdem elölről, mert sose adom fel, mert hiszek, mert szeretek, mert...
„Köszönet a borostyánnak, amely bebújt a falon át, a tégla fugái közt, be a konyhánkba. A leckéért, hogy nincs lehetetlen és nincsenek falak, ha az ember erős és kitartó” (Schäffer Erzsébet) És van még több is, de megőrzöm a titkot :)!
