Talán kívülállónak (é. olvasónak) nincs abban semmi különös, ha azt mondom, folytatnám (és talán még be is fejezném), amit elkezdtem anno... Számomra sem különös - mert nem is ez lenne a megfelelő szó rá -, de kihívás. Mert közbelépett az idő (azóta). Mert szinte elfelejtettem. Nem is annyira a mesét, hanem, hogy építkeztem belőle/általa, hogy építkezett, alakult általam.
Előveszem. Mert része (annak) a múltnak, ami nélkül nem ez a jelen lenne.
Folytatom, ha megengedi még, hogy folytassam. A szöveg tudniillik.
Befejezem (?). (Ígéret nélkül!)
2014. január 5., vasárnap
A haladás titka
"Ha
biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre,
mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a
másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka"
(Bruce Lee).
2014. január 4., szombat
Utóirat az ünnepre való hangolás apropóján
Üzente vőlegényének
Vagy!
Mindjárt vége az évnek, de ez nem rossz, sőt, azt jelenti újabb
érkezik, ami sokkal többet ad, mint az idei. Mert te vagy több! Nekem
is, magadnak is! Nem hiszem, hogy könnyebb lesz, de hiszem (és bízom
benne), hogy adunk annyit egymásnak (és önmagunknak) naponta, hogy az
igazán nehéz idő(k)ben lesz majd amit elővenni szíverősítőnek,
lélekemelőnek. A továbblépéshez. A meg- és együttmaradáshoz. A hűséghez
(mert manapság nem élnek ilyen gyönyörű és nehéz szavakkal az emberek):
önmagunk és egymás iránt.
Mindig türelmetlen(ke) voltam. Most is. Állandóan várakozok :) (És várlak! Mikor haza, mikor álomban, mikor lélekben).
Kívánom, a te ünnepi várakozásod is csudiszép legyen!
Gyújtsál meg egy gyertyát, tépj le valahonnan egy fenyőágacskát és tedd a közeledbe! A varázslat majd magától jön :)
menyasszonya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)