"
Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot." (Reményik)
Nem, nem vagyok vallásos, de hívő. Hiszem, hogy mindaz, ami körülvesz, isteni. Ahogy én is. Ahogy te is.
Templomba leginkább akkor szeretek menni, amikor tudom, hogy csak én meg a Világügyelő vagyunk benne. Úgy gondolom, Ő is benne van olyankor. A fehér falak között. Vagy a padsorokban. Mindegy. Végül is csak beköszönni szoktam neki...
A vasárnapi tarka ruháktól telt helyiség nem vonz. Az sem, hogy bűnösnek titulálnak valamiért. Nem érzem magam annak. Nem azt állítom, hogy jó vagyok, pusztán csak annyit mondok, hogy számomra az istenség elfogadása (?), a hit, hogy kell lennie egy ilyennek, nem a templomba való rendszeres járásban nyilvánul meg.
Persze, ez lehet azért olykor a találkozások helye is, de jobban szeretem, amikor csak én meg Ő vagyunk odabent. (Itt jegyzem meg, hogy számomra nagyon furcsa, hogy a református templomok zárva vannak többnyire!Miért is?!) Ez minden. :)
[Fotó: templomunk
Megj. Vele szemben (az út másik oldalán) van az a kicsi, tornácos ház, amelyikből ezt a karcot is ideróttam]
