2011. május 29., vasárnap

Udvarhellyel még nem végeztem :)

 


"bennünk is vásnak a lépcsők
bennünk is öregednek –
újulnak a falak

halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont

dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák

isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még

ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont" (Kányádi Sándor - Öreg iskola ünnepére, 1981)

[Fotó: a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, pontosan tíz éve ballagtam - itt. Udvarhellyel még nem végeztem :); "... még csak most kezdődik minden" (Mészöly)]

2011. május 6., péntek

Köszönöm, jól vagyok!

Mint a szerelmes, ki a tükör előtt gyakorolja szövegét, mielőtt kedvesével találkozna. Takarítás közben gyakoroltam, hogy mondjam el, hogy fogalmazzam meg...?
Mint a szerelmes, ki találkozik kedvesével, és elfelejti, amit begyakorolt. Most elmondom. Ahogy tudom.

   Az utóbbi időben rengeteteg (erős) hatás ért. Volt, ami üdítően hatott, volt, ami letört. Inkább az utóbbi. És mocsokul kapaszkodtam ebbe, nyalogattam a sebeimet és sajnáltam magam. Én, kis törékeny... Pereltem az Istennel; azzal, kit szeretek; magammal. Hogy megérte? Talán abból a szempontból igen, hogy kitomboltam magam. Megéltem, és meg is akartam élni ezt, mert tudni akartam végre, milyen a ló túloldalán. Mit mondjak? Ugyanaz, mint az innensőn. :) Amúgy energiát von el. Nem keveset.
   Ma arra ébredtem, hogy számomra eddig sose tapasztalt nyugalom van bennem. Hozzá kell tennem, hogy előtte azzal feküdtem le, életemben először tudatosan és határozottan azzal, hogy "bárhogy döntök, értékes ember vagyok!"

Az ezt megelőző bejegyzésem címkéje: határátlépés. Ennek is az. Ami volt - ami lesz között.
Nagyon büszke vagyok magamra, mert van zöld borítékom, amibe a cigaretta ára kerül, mert abból a pénzből útban van felém egy könyv, mert tisztuló tüdővel kezdem elölről, mert sose adom fel, mert hiszek, mert szeretek, mert...

„Köszönet a borostyánnak, amely bebújt a falon át, a tégla fugái közt, be a konyhánkba. A leckéért, hogy nincs lehetetlen és nincsenek falak, ha az ember erős és kitartó” (Schäffer Erzsébet) És van még több is, de megőrzöm a titkot :)!

Mert

lényegében semmi sem változik, csak a tér s az idő, és ez mindent befolyásol.