bennünk is öregednek –
újulnak a falak
halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont
dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák
isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még
ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont" (Kányádi Sándor - Öreg iskola ünnepére, 1981)
[Fotó: a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, pontosan tíz éve ballagtam - itt. Udvarhellyel még nem végeztem :); "... még csak most kezdődik minden" (Mészöly)]
