Én meg az Isten

"Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot." (Reményik)

Nem, nem vagyok vallásos, de hívő. Hiszem, hogy mindaz, ami körülvesz, isteni. Ahogy én is. Ahogy te is. 

Templomba leginkább akkor szeretek menni, amikor tudom, hogy csak én meg a Világügyelő vagyunk benne. Úgy gondolom, Ő is benne van olyankor. A fehér falak között. Vagy a padsorokban. Mindegy. Végül is csak beköszönni szoktam neki... 

A vasárnapi tarka ruháktól telt helyiség nem vonz. Az sem, hogy bűnösnek titulálnak valamiért. Nem érzem magam annak. Nem azt állítom, hogy jó vagyok, pusztán csak annyit mondok, hogy számomra az istenség elfogadása (?), a hit, hogy kell lennie egy ilyennek, nem a templomba való rendszeres járásban nyilvánul meg. 

Persze, ez lehet azért olykor a találkozások helye is, de jobban szeretem, amikor csak én meg Ő vagyunk odabent. (Itt jegyzem meg, hogy számomra nagyon furcsa, hogy a református templomok zárva vannak többnyire!Miért is?!) Ez minden. :)

 [Fotó: templomunk
Megj. Vele szemben (az út másik oldalán) van az a kicsi, tornácos ház, amelyikből ezt a karcot is ideróttam]

Deutsch mit Spaß :) (noch einmal)

Nah ja, wir leben in einer Welt die sich täglich verändert...

[Photo: Brandenburger Tor, Berlin]

Napos oldal

"I beg your pardon,
I never promised you a rose garden.
Along with the sunshine,
There's gotta be a little rain sometimes."(Lynn Anderson)

Csak azt akarom mondani, hogy "a nap másfelől süti a problémát, és másfelől kap árnyékot."

Sose ígértem rózsakertet, rózsaszín szappanbuborékokat, váratlan utazást, üzleti ölelést... De ígértem fanyar humort, bodzateát, kétségbeejtően huncut gyermeki rácsodálkozást egysmás dolgainkra...

Este érkezem, hajnalban távozom. A napsütötte sávon. És tudod, miért? Mert esélyem van, hogy egy röpke futózápor után a szivárvány boltíves kapuja alatt lépjem át a forgatag és a csönd csöndje közötti  küszöböt.

Ott vagyok, mindig ott vagyok, hol nem is sejtenéd. Ha mégis keresnél, a másik (a napos) oldalon biztosan megtalálsz! :))

Tánc, tánc, tánc

„Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel." (Philip Toshio Sudo) 

Szívem egyik csücske a népzene, néptánc,  mégha amolyan nem is igazán hozzáértőként :)) Nem tudok betelni vele. Különösen az erdélyivel. 


Valamikor nyolc-, kilencévesként kezdtem. Leskelődtem az ablakon, hogy csinálják a nagyok. Aztán elcsípett az oktató, és hát ott ragadtam. A legkisebb táncos voltam. Húsz éve volt. Számomra most derült ki - húsz év után -, hogy az akkori csoportunk első helyezett le, ajándék pedig Kallós Zoli bácsi valamelyik kazettája, amit valaki más nyúlt le. 
Sok idő telt el azóta. Első éves egyetemistaként - korábbi élményeimre emlékezve - elkezdtem járni egy kolozsvári néptánccsoport utánpótló csapatába. Nem sok próbát bírtam ki. Nem értettem, miért kéne profi módon táncoljak, ha tanulni mentem oda (?) Nem értettem, szabad tánckor, a haladó csoportos legény miért kommentál egyfolytában, ha már felkért táncolni (?) Nem értettem, miért tesznek be egy koreográfiába, egy olyan táncba, amiről gőzöm nincs, eszik-e vagy isszák (?) Sokmindent nem értettem, és a gyerekkori élményeim rövid idő alatt - próbáról próbára -elszálltak a zenével. Otthagytam az egészet. 2004- ig.


Igen, ebben az évben (2004) találkoztam egy emberrel, aki - azt hiszem, mai napig nem tudja -, meghatározó szerepet játszott táncos életembe. És nem csak. (Köszönöm neki, nagyon!)
Hátizsák, pár szoknya és kíváncsiság. Mindössze ennyi volt a batyum, amikor 2005-ben megjelentem a Vajdaszentiványi Tánctábor kezdő csoportjába. Ahogy Kolozsváron szétfoszlottak gyerekkori sikerélményeim emlékei, itt annál nagyobb ütembe szőttek újra be. Eszméletlenül feltöltődtem. Sikerélményem volt. Afféle Flow-élmény. Mondanom sem kell, ez a tábor az, ahova évről évre visszajárok. Nem a közelség miatt, de mert már megtöltöttem lélekkel a lépéseimet. 
[Közben - persze - tanulgattam, itt-ott egy kis nyárádmentit is. Csak úgy. Mert jólesett.]

Újabb fordulópont. Tkp. ez az esztendő. Újra van tánccsoportunk idehaza. Nem az én korosztályom, de abszolút nem érdekel ez. Táncról és lélekről van szó itt. Meg kétségbeejtően sok kacagásról, fintorról, "nem tudom ezt a lépést"-ről. Szóval mindenről, ami csak egybecsíszolhat egy kis közösséget a tánc kapcsán. 
Most a mezőmadarasi tánc(rend) a "sláger". Imádom! Iszonyúan szép!


Mielőtt elfelejteném... Köszönet Simon Szabolcs-nak, hogy nem unja meg lépéseinket egyengetni! És - persze - köszönet a "fiataloknak", hogy osztozhatok a csapatmunkában!


[Ízelítő legfrisebb kedvencemből :))]

Szerelmem (az egyik :D)

 

"Ha úgy érzed, itt a helyed, ne hagyd magad lebeszélni senkinek! Ha viszont úgy érzed, nincs itt a helyed, az Úristenre kérlek, ne hagyd magad rábeszélni!" (V.B.)

[P.S. Ízelítő a muzsikából :)]

Válassz magadnak csillagot

 

Válasszál csillagot magadnak,
Nagytollú szárnyat a madaraknak,
Zöldülő szívednek virágokat,
Titok védelmére kegyes hazugságot.
Válassz magadnak saját életet,
Saját utat, melyen azt megteszed.
Válassz magadnak Istent,
Ki általad teremt meg mindent.
Válaszd ki magadnak magadat,
Válassz hozzá illő szavakat,
Válassz hozzá nemes testet,
Mely általad cipeli a terhet.
Válassz magadnak mosolyt, jókorát,
Használd sűrűn, ne nézd a test korát.

Válassz magadnak válaszokat…
És ne engedd el immáron sose,

Mindenki vigyáz rád és egyben senkire.

                                                          (Gecsey Kunfalvy Ákos)

Stop-motion :)

(Avagy mindennapi harmónia :D:D)

Udvarhellyel még nem végeztem :)

 

"bennünk is vásnak a lépcsők
bennünk is öregednek –
újulnak a falak

halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont

dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák

isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még

ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont" (Kányádi Sándor - Öreg iskola ünnepére, 1981)

[Fotó: a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, pontosan tíz éve ballagtam - itt. Udvarhellyel még nem végeztem :); "... még csak most kezdődik minden" (Mészöly)]

Felelős vagyok a rózsámért...

  

 avagy, ha küszöbön a szerelem :)

 

Üzenetrögzítő :)

Köszönöm, jól vagyok!

Mint a szerelmes, ki a tükör előtt gyakorolja szövegét, mielőtt kedvesével találkozna. Takarítás közben gyakoroltam, hogy mondjam el, hogy fogalmazzam meg...?
Mint a szerelmes, ki találkozik kedvesével, és elfelejti, amit begyakorolt. Most elmondom. Ahogy tudom.

   Az utóbbi időben rengeteteg (erős) hatás ért. Volt, ami üdítően hatott, volt, ami letört. Inkább az utóbbi. És mocsokul kapaszkodtam ebbe, nyalogattam a sebeimet és sajnáltam magam. Én, kis törékeny... Pereltem az Istennel; azzal, kit szeretek; magammal. Hogy megérte? Talán abból a szempontból igen, hogy kitomboltam magam. Megéltem, és meg is akartam élni ezt, mert tudni akartam végre, milyen a ló túloldalán. Mit mondjak? Ugyanaz, mint az innensőn. :) Amúgy energiát von el. Nem keveset.
   Ma arra ébredtem, hogy számomra eddig sose tapasztalt nyugalom van bennem. Hozzá kell tennem, hogy előtte azzal feküdtem le, életemben először tudatosan és határozottan azzal, hogy "bárhogy döntök, értékes ember vagyok!"

Az ezt megelőző bejegyzésem címkéje: határátlépés. Ennek is az. Ami volt - ami lesz között.
Nagyon büszke vagyok magamra, mert van zöld borítékom, amibe a cigaretta ára kerül, mert abból a pénzből útban van felém egy könyv, mert tisztuló tüdővel kezdem elölről, mert sose adom fel, mert hiszek, mert szeretek, mert...

„Köszönet a borostyánnak, amely bebújt a falon át, a tégla fugái közt, be a konyhánkba. A leckéért, hogy nincs lehetetlen és nincsenek falak, ha az ember erős és kitartó” (Schäffer Erzsébet) És van még több is, de megőrzöm a titkot :)!

Mert

lényegében semmi sem változik, csak a tér s az idő, és ez mindent befolyásol.

"Munkában" :)

- képekben -